Feltámadt Krisztus e napon
Az ünnepek olyanok, mint a cölöpök az évszázadok mocsarában. No, ez most csak úgy kibukkant belõlem, elég furcsa hasonlat. De valahogy úgy érzem, hogy az ünnepek olyan támpontok, melyekben van valami állandóság, ismétlõdés, ami összeköti az idõt. A távoli múltat a mával, s csak rajtunk múlik, hogy megtartjuk-e ezt a kapcsolatot.
Ki tudja mióta hasonlóan zajlott az õsanyáim életében is a nagyszombat. Reggel a sonka már prés alatt, bedagasztják a kalácsot, megfonják. Kisütik. Valami egyszerû ebéd van, hiszen estig még tart a böjt. Megteszik az utolsó simításokat az ünnepre. Elõkészítik a jellegzetesen húsvéti, egyszerû, de mégis gazdagnak számító ételekbõl a vacsorát: sonka, tojás, fonott kalács és még esetleg egy-egy kiegészítõ, mint pl. a babsaláta. Sütemény alkalmanként más-más. M
ajd egy kis felfrissülés, elõkerülnek az ünneplõ ruhák. Aztán elmentek a nagyszombat esti szertartásokra. Tûzszentelés, szentmise, feltámadási körmenet. Aztán hazamegy a család, megterítenek, és megeszik az elõbb már felsorolt fogásokból álló vacsorát. gondolnak a távollévõkre…
Nos, az én napom is így zajlott ma. És kb. így zajlik minden nagyszombaton már ötven éve. Minden év ismétlõdõ cölöpei , útjelzõi - adott pillanatai - az öröklét útján.
Boldog feltámadást !
