Belekeveredtek, mint annak idején a tökindába

Ez a tökindába keveredés életem elsõ emlékei közül való. Még megvolt a nagyszüleim háztáji földje, melyben – emlékeim szerint – kukorica volt és közte tök. Kimentünk a „fõdekre” (Vaskúton 1962-64-ben valamikor) a felnõttek a maguk tempójában mentek a kukoricásban, én meg lemaradtam, s nem volt elég, hogy a kukoricának csak a „térdéig” értem, még a tökbokorba is sikerült belegyalogolnom, és a szõrös, szúrós indák rátekeredtek a lábamra. Emlékszem az érzésre, s a saját hangomra, ahogy ordítok, hogy „belekeveredtem a tökindába!!!”.

Nos, valami ilyen érzésem van ezekkel az internetes felületeimmel, feltöltött anyagaimmal. Lassan már a tökindán is túltesznek. Valahogy rendet kéne tenni, hogy mi hol legyen, hogy legyen.

Van ugyebár ez a blogom. Ez az elsõ. nem szeretném ezt a helyet itt hagyni, már az ide feltöltött írások, és az ide kapott kommentek miatt sem.

Aztán van a Hoxa, amit csak úgy írok, ahogy a kezemre jön, aztán ott a honlapom, meg a különbözõ szolgáltatóknál a különbözõ egy-két posztos „blogjaim”, mert ha valahova bejelentkeztem egy-egy kommentre, akkor felajánlotta, hogy nyissak blogot. És valahogy többször kattintottam az igen gombra, mint kellett volna. Idõm meg nincs.

Most meg azzal a gondolattal kacérkodom, hogy kellene nekem is egy kajás blog, ha már annyira megszerettem ezt az ételfényképezést. Bár nem tudom, meddig tart a lelkesedésem. Valahogy idõtakarékosabban kéne ezt csinálni. Lehet, hogy a tökinda egyszerûbb történet volt.

No, de ha már csináltam a napokban ez a

vadast a zöldfûszeres gombóccal, akkor legyei itt ez is.

A hús: marha (felsál) (Nem pácoltam, mert jó az magában is, és szerintem nem árulnak olyan öreg marhákat, hogy ez szükséges legyen. És tényleg nem is volt öreg. )

A mártása: zsír,vöröshagyma, fokhagyma, petrezselyem-gyökér, sárgarépa, zeller, babérlevél, só, bors, citrom, mustár, tejföl. A

megsózott hússzeleteket fehéredésig megkapattam a forró zsírban, majd kiszedtem és a zsírban megpirítottam a hagymát, fokhagymát, és karikára vágott, felaprózott gyökérzöldségeket. Visszatettem a hússzelteket, s együtt pároltam a zöldségekkel, szükség szerinti kis víz hozzáadásával. Amikor a hús megpuhult, kivettem a szeleteket a zöldségek közül. Kivettem a citromkarikákat és a babérleveleket is. Botturmixszal pépesítettem a zöldségeket, egy kis mustárral ízesítettem még. A hússal együtt, egy kis tejföllel tálaltam.

A rántást tudatosan hagyom ki ebbõl az ételbõl. És a cukrot is. Mert a liszt csak tompítja az ízét (én meg szeretem a karakteres ízeket), a sárgarépa zsíron dinsztelése meg szerintem feleslegessé teszi a karamellizált cukrot (ám lehet, hogy tévedek).

A gombóc: pirított kenyérkocka, lágy nokedlitészta (tojás, só, liszt, víz), friss petrezselyem és medvehagyma apróra vágva, kikeverve, forrásban lévõ víz kanállal beleszaggatva, kifõzve, vajra kiszedve, és a hús – mártás páros mellé adagolva. :)