Tanösvény

Ma elég gyorsan „kivégeztük” a hatodikosokkal a határozói igenevet. Annyira szép idõ volt, hogy mindannyian kikívánkoztunk a szabadba. „Nagy nehezen” engedtem nekik, hogy menjünk ki. Az óra utolsó tizenöt percét kint töltöttük a tanösvényen. A tanösvény remek dolog. Az iskola udvarából nyílik egy erdei út, ami levezet a Pali-patak partjára. Madárodúk, madáretetõ, kis kunyhó van a területen. Van egy kis füzet, melyben az itt lévõ legjellemzõbb növények leírása található, melynek segítségével jobban megismerhetik a gyerekek (és a felnõttek is) a közvetlen környezetünket. Hamarosan lesznek padok, asztalok is, úgyhogy rendes tanítási órát is tudunk majd tartani itt az erdõben, mely éppen úgy az iskola udvaráról nyílik, mint az iskola épülete, csak épp az ellenkezõ végén az udvarnak. Nagyon sok szép fiatal csalán van most ott. Szedtem egy csomót. Némelyik gyerek is segített. Olyan szakszerûen tudják csinálni, hogy nem csípi meg a kezüket. (Mondjuk én is tudom úgy szedni :) ) Meg ez a fiatal csalán talán még nem is csíp annyira. Nagyon jó levest fõztem belõle. Az új fõzõs blogomba teszem bele részleteket errõl. http://pszichowellness-konyha.blogspot.com/