A múlt kútja

Gyönyörû volt az idõ és szép a tavasz a Duna-parton.

Kedden Pesten voltam az osztályommal. Elég sok megírni valóm lenne ezzel kapcsolatban. De...

Vonattal mentünk, metróztunk, megnéztük a Szent Koronát a Parlamentben. Volt egy kis pityputyunk a kormányõrökkel. Az egyik "nagyon okos "gyerekem magával hozott egy boxert. Nem direkt a Parlamentbe, csak mert van neki egy, s az benne volt a hátizsákjában. Természetesen a mágneskapu kimutatta. Hát erre a kormányõr olyan hangnemet ütött meg, mintha legalább is egy atombombával támadtunk volna a Parlamentre. Persze, a gyerek hülye volt, de ne tévesszük már össze az eszközt a céllal. Miért van boxer egy tizennégy éves fiúnál? Szerintem azért, amiért egy tizennégy éves kislány sminkeli magát. Persze, hogy nem helyes. De az sem, hogy a büntetés felsõ határát úgy emlegeti a gyereknek, mintha az lenne a minimum, amit ezért kaphat. És talán engem sem kellett voltan kioktatnia. Persze, õt ezért fizetik. (?) A kérdés csak az, hogy mivel mit érünk el. A legrosszabb az volt, hogy teljesen elõjöttek bennem a régi reflexek. Úgy éreztem magam, mintha harminc évvel korábban lennénk. S bár a nyelvemen volt, nem mertem elsütni azt a poént, hogy azt hittem, csak ezután megyünk a Terrorházába, s ez itt még a Parlament. Hát lehet, hogy egy életre belém égett a "szocialista demokrácia", már én ezekkel a reflexekkel múlok ki. Nem örülök neki. De ez van. Remélem, a gyerekeim ebbõl is kinyerik a legnagyobb, leghasznosabb tanulságot.

Nagyon régen jártam a Parlamentben. Nem is gondoltam erre, hogy ez így mûködik. Azt képzeltem, hogy lesz egy ruhatár, ahova betehetjük a csomagokat. Mondjuk, az sem ártana, ha lenne egy vécé, s nem kellene méregdrágán kólát innia a környezõ vendéglátó-ipari egységekben a gyereknek, ha pisilnia kell.

Ezen kívül még ûberbunkó volt a jegypénztáros a metróban és a pincér a kávéházban. Persze, mindenkinek megvolt a maga igaza a maga szemszögébõl.

Egyébként a gyerekek - a parlamenti ügyet kivéve - nagyon jó érezték magukat. És így végeredményében én is. Csak szeretném, ha egy kicsit emberségesebbé válna a világ. Akkor talán eszébe se jutna egy fiúnak, hogy a boxer hozzátartozik a férfiassághoz. Bár lehet, hogy én vagyok túl naiv és tájékozatlan boxer ügyben. De a gyereket ismerem. És nem szeretem, amikor tudatlan felnõttek ítélkeznek - talán önmagukból kiindulva.

Nagyon élvezték a szökõkutat a Szabadság téren.

A Terrorházában megelevendtek számuka a történelemkönyv lapjai.

Szerző: empszi  2010.04.22. 20:25 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://empszi.blog.hu/api/trackback/id/tr595913114

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása