Isten nyugosztalja!

A két szép születésnapi évforduló (április 25. Sanyi 51., április 28. Ferenc 22. ) után ma egy szomorú évforduló van. Apám halálának 12. évfordulója. Nem volt ugyan teljesen egészséges, de még nagy tervei voltak. Azt tervezte, hogy jön hozzánk ajtókat festeni. Reggel nem érezte valami jól magát. Megfürdött, felöltözött, hogy elmegy az orvoshoz, de úgy gondolta, elõtte még reggelizik. volt még húsvétról maradt sonka. Anyám éppen kint volt az udvaron, s arra lett figyelmes, hogy a teafõzõ nem hagyja abba sípolást. Mire beért a konyhába Apa az asztalra borulva feküdt. Látta, hogy nagy baj van, azonnal hívta a mentõket, majd engem. Én az ajtóból mentem vissza a telefoncsörgésre. Egy laborvizsgálatra indultam voltan Pécsre. Úgy, ahogy voltam Bajára vettem az utam. Mire odaérem kb. másfél óra múlva, már el is vitték. Az orvos tüdõembóliát és azonnali halát állapított meg. Élt 74 évet. Ha eljön az ideje, találkozunk.

Sírja itt van az egeráig temetõben. Anyával megbeszélték, hogy így legyen, hogy ide temetkeznek, hiszen egyikük sem volt bajai. S úgy rendezték, hogy amelyikük egyedül marad, az ideköltözik hozzánk Egerágra. Így lakik velünk Anya. Apa meg a Pozsony megyei szülõfaluja, Taksonyfalva, a kitelepítés utáni faluja Vaskút, majd a saját ház felépítésével Baja lakhely után itt a Baranya megyei Egerágon talált végállomásra itt e földi létben.