Három év – meg elõtte kettõ
Margit2 és Skyppy köszöntött egy kommentben. Köszönöm nekik, mert egészen biztosan elfelejtettem volna ezt a blogszülinapot.
Pedig ez a blog igen jelentõs állomás az életemben. Ez volt a kapu, amin keresztül a több mint tíz évei önkéntes számûzetés után elindultam vissza a világba. Vagy talán az egyik fontos kapu. Mert akkor már egy-két termen áthaladtam a kijárat felé, amikor ezzel a bloggal elindultam. Öt éve már, hogy eldöntöttem, ez másként lesz. Mi volt az elsõ lépés? Nem is tudom. 2005 áprilisában mentem el L-hez. Ekkor volt JA. évfordulós mûsor. Ezen a nyáron már nálunk volt a tanya. Igen, másodszor volt itt. Akkor volt itt Sz. elõször. Aztán õsszel hívtam el konzultálni Á-t. Ezek voltak az Elefántos esték 05/06 telén. B. is akkor lakott nálunk. 2005 decemberében voltam A-ál, s akkor csináltuk a kisfilmet Cs-val, V-vel. Akkor karácsonykor ment tönkre a fék. De ez még a régi életemben volt.
Aztán 2006 januárjában volt a Manréza. Majd februárban a bevezetõ. Márciusban jöttem ki az irodából. A sövényt is akkor ültettük. Ferenc leérettségizett, felvételizett 2006-tavaszán. Nyáron kezdtem el írni a könyvet. Akkor csináltuk az átrendezést Baján. 2006 szeptemberétõl jártam az alapra. J-nál aludtam rendszeresen. Októberben elindult az egyetemi csoportom. 2007.jan. 1-jén halt meg apósom. Január végétõl volt a nevkós és Honvéd téri klubozás. Áprilisban írtam U-nak. kb. az indulás 2. évfordulóján. Május 2-án(?) 3-án? találkoztunk. Õ javasolta a blogot. Azért nyitottam, mert õ mondta. A segített. Õ regisztrált ide, mert azt sem tudtam, hogy eszik-e vagy isszák ezt a blogdolgot. Aztán nagy bátortalanul megszólítottam Margitot. Így kezdem el beszélgetni emberekkel a virtuális térben. Naponta tettem fel a könyve egy-egy fejezetét bejegyzésként. És egyre többen beszélgettünk itt.
Nyáron szinte állandóan a gép elõtt ültem. Megtudtam, hogy van olyan, hogy internet-marketing, s azt hittem, hogy meg is tudom tanulni. Augusztusban meghalt L. is, és Anya akkor végleg ideköltözött. Augusztus végére elfogyott az elsõ két fejezet, s azon törtem a fejem, hogy hogyan legyen tovább a bloggal. Megoldotta az élet. Jött a betegségem, a kórház, az itthoni lábadozás. Ez eltartott 2008 januárig. Közben befejeztem a könyvet. Abban is a blog adott segítséget Kiezem személyében. Végig megörökítettem a lépéseket a szerkesztetlen kézirattól a könyvesboltba-kerülésig.
Aztán õsszel jött Alíz és Gyergyó. Újságcikkel egy kicsike média. És jártam a mesterre. 2009 tavaszától meg tömény NLP egész évben. Meg nyári tábor és téli tanfolyam. És ezzel fordult az év. És aztán most itt gyûjtöm az erõt már hetek óta. De ma délután lehet, hogy történik valami. Legalább is találkozunk. És így emlékezetes marad a dátum, mert a blog-szülinapomon van ez a találkozó. Hétlépcsõs ez a hegy? Hányadik ez a lépcsõ?
