Pipacs

Annyit esett az esõ, hogy füvet nyírni nem lehetett, így lett egy saját pipacsunk. Nagyon örülök neki. Nagyon szeretem a pipacsokat. A gyerekkoromra emlékezettnek. És az utóbbi idõben alig láttam. Ez így volt tavalyig. Mert akkor az autópálya-építkezés nagy földhányásai most egy éve piroslottak a pipacsoktól. Arra gondoltam, hogy talán az utóbbi években a gyomirtók a pipacsokat is kiirtották, de ahogy megmozgatták a nagy tömegû földet talán olyan magok kerültek felszínre, melyek már régen arra vártak a föld mélyében, hogy kikelhessenek. No, ez most nagy hülyeségnek tûnik, ahogy leírtam (de tényleg ez jutott eszembe. ) És tegnap is láttam szép pipacsmezõket, sõt amikor Ócsa magasságában lekeveregtünk az autópályáról még árvalányhajat is láttam. Csak sajnos nem volt idõ megállni fényképezni. Este meg már sötétedett, amikor hazafelé jöttünk. Most ez az igazi saját pipacs (nem kerti!) kárpótol. :)