Arany-nap

Mivel az iskolánkat szeptemberig Arany János Általános Iskolának hívták, ezért hagyományosan a tanév utolsó hetében megrendezett iskolanapot Arany János-napnak neveztük éveken át. És hiába lettünk a Pécsi Kistérségi Óvoda és Általános Iskola Egerági Tagiskolája ettõl a tanévtõl, az Arany-nap neve maradt. Ma az én osztályom, mint a búcsúzú nyolcadik mutatta be a fõ produkciót. Egy olyan - mûfaji kategóriába nem gyömöszölhetõ - kis színpadra szánt történetet, melyben minden kreativitásukat kiélhették a szereplõk. A Ratyi TV rögtönzött - kizárólag a nézettség növelését, azaz a pénzszerzést szolgáló tehetségkutatónak nevezet mûsora egy kis bûncselekménnyel fûszerezve. Ez volt maga a történet. Mely úgy született, hogy lehetõleg minden gyerek a neki legjobban illõ szerepet játszhassa. Írtam egy kerettörténetet, melyet a gyerekek töltöttek meg tartalommal. Õk találták ki a történet közepének szövegeit, hiszen, õk sokkal járatosabbak abban, hogy miket mondhat egy tehetségkutató mûsorvezetõje, illetve a zsûri "celeb" tagjai. Volt, tánc, ének, móka, kacagás. Szóval, úgy láttam, jól érezték magukat. A színpadot szõnyegek helyettesítették, mert az akrobatikus táncot nem táncolhatták mégsem a betonon, a színpad meg valamiért nem használható mostanában a faluban. A színfalakat jelképezõ csomagolópapírt is a gyerekeim díszítették a mûsorhoz illõ motívumokkal, divatos márkák védjegyeivel. Ha még a mikrofon is mûködött volna rendesen, akkor igazán színvonalas produkcióval zárhattuk volna ezt a nyolc évet. De hát semmi nem tökéletes, és a hangulat ezzel együtt remek volt.