Estig

Még nem történt meg a nap legjelesebb eseménye. Még nem érkeztek meg F-ék. Reméltem, hogy még világosban ideérnek. Ám eddig még nem értek ide, úgyhogy most lett egy naplementém a blogba helyettük. Egyébként a valóságban ma is gyönyörû volt, az alkony mint sokszor errefelé. Iszonyatosan sokat dolgoztam ma. Kb. a rosszullétig hajtottam magam, hogy elkészüljünk Baján a háztakarítással. Igen, voltunk már a héten, de akkor kint dolgoztunk, most meg bent. Leszedtük a függönyöket meg ilyesmi. Bútorelhúzgálásos takarítás. Mikor hazaértünk, pihennem kellett egy kicsit, mert úgy éreztem, hogy nem tudok megmozdulni. Igen, hõsnek éreztem magam. Valahogy nem vagyok képes tudomásul venni, hogy kevesebbre vagyok képes. Lejátszom fejben, hogy mit kell csinálni, s az mennyi idõ. És kevés lesz az idõ rendre. Bár mindig vannak elõre nem látható körülmények. De szó szerint szaladtam az utolsó három órában. No, mindegy. Majd halászél-nap után megyünk legközelebb. Most meg várom F-ékat.