Közel a vízhez

A felsõ képen az orfûi tó látható. Az alsón meg az oroszlói templom. Úgy kerülnek ide, hogy Ferencért mentünk el ma Orfûre, ahol lovastáborból jött haza. Megint megállapítottam, hogy olyan jó helyen lakunk, hogy rengeteg közeli nagyon szép hely van itt.

A vízrõl a következõ kis tanmese jutott eszembe:

A halász gondtalanul heverészik a tengerparton, élvezi a napsütést, a víz közelségét. Arra megy egy ember, megkérdezi:
- Te halász, miért heverészel, miért nem halászol?
- Már elég halat fogtam ma - válaszolja a halász.
- De ha többet fognál - így az ember -, akkor eladhatnád, s lenne pénzed.
- Igen, és azzal mit csinálnék? -kérdi a halász.
- Akár egy halfeldolgozód is lehetne sok szorgos munkával.
- És az mire lenne nekem jó?
- Mire? Mire? Hát, egy idõ után nem kellene dogoznod, és heverészhetnél a tengerparton, évezhetnéd a napsütést és a víz közelségét... .

..

Orfûrõl Oroszló felé jöttünk haza. Ebbõl a faluból származik anyósom. A nagypapa itt volt kántortanító. Anyósoméknak a képen látható templomban volt az esküvõjük.

Az egerági templomnak meg ma van a búcsúja. Vagyis ma volt a búcsú Egerágon. Mert igazából 2-án van a templom ünnepe, csak ha hétköznapra esik, akkor a legközelebbi vasárnap tartják. Az Sarós Boldogasszony ünnepe. De már nem nagyon tartják a búcsúhoz kapcsolódó hagyományokat. Nem nagyon jönnek már vendégek.

Délutántól estig sokat beszélgetettem R-val sokmindenrõl. Olyan sokkal jobban lehetne csinálni fontos dolgokat. sokszor meg is van a meglodás, csak a megvalósításhoz hatalmas türelem ée diplomáciai érzék kell, meg önfegyelem. De túl sokan gondolják, hogy feltétlenül halfeldogozóra van ahhoz szükségünk, hogy élvezhessük a nyugalmat a tengerparton. Valahogy úgy érezzük sokszor, hogy "kötelezõ" vargabetûket leírni ahhoz, hogy célba érjünk.Arról nem isbesélve, hogyaz römrõl meg azt gondolják, hogy nem juthat belõle elég mindenkinek, mert azt úgy osztja az élet, mint a tortát..,, de hát már annyiszor mondtam, hogy nem a tortára, hanem a fényre hasonlít az öröm...