A családi ezüst

Mostanában foglalkoztat ez az ezüstkérdés. :) A bajai takarítás során megtaláltam ezt a rég látott evõeszközkészletet. Még a hatvanas években Apa járt Moszkvában a munkahelye szervezésében, ahogy ez már lenni szokott akkoriban. (A Bajai Állami Gazdaságban volt agronómus.) Onnan hozta ezt a készletet. Nyilván az egykori bojárok evõeszközeirõl mintázták valami furcsa nosztalgiával a cáratyuska világa iránt. Van benne Van a kések pengéjén és a kiskanalak nyelén egy betûszó, de most nem látom elolvasni, majd reggel megnézem még egyszer, s updetolom. (Updetolni a cári világ ezüstjének munkásosztályi betûjelét. Nos, kérem... khm.. ) A terítõt viszont - ha jól gondolom - az anyai nagyanyám hímezte géppel. Egy asztalközép, melyet ünnepélyes terítésekkor a fehér abrosz közepére tettek. Legutoljára épp ma 25 éve volt vacsoraasztalon.

Úgy egyébként meg nem sok mindent csináltam ma. Annyira kiütött a tegnapi nap, meg nem is tudtam megnyugodni, hogy alig aludtam éjjel. Aztán hajnalban aludtam el rendesen. És nem is keltem fel idõben. Aztán nem is voltam jól egész délelõtt. Most már azért összeszedtem magam. Aztán ennyre futotta, hogy eljátszadoztam ezekkel az evõeszközökkel. De ez azért azt is jelenti, hogy nagyon szeretem ezeket a régi dolgokat. Ezek olyan tárgyak számomra, melyek abban segítenek, hogy megkülönböztessük az ünnepet a hétköznaptól. Ez pedig sokkal fontosabb, mint néha gondoljuk, vagyis amennyire régebben gondoltam.

Ezen kívül még NLP-t olvastam. Igyekszem fejlõdni ebben a "tudományban".