Mint a dinamó?

Sokszor gondolok rá, hogy jó lenne, ha az ember is tudna úgy mûködni, mint a dinamó: minél több a mozgás, a munka, annál több az energia. Úgy, hogy a feladatok feltöltenének. Ez bizonyos szinten megy azért, de valahogy néha már a hiszti szélere kerülök. Most is nagyon fáradt vagyok. Most megálltam egy pillanatra, de nyomasztanak az elvégzetlen dolgok.De pár perc pihenõ használ.

Anya, most hál Istennek tûrhetõen van, de anyósom állapota aggasztó. De nem lehet ebbe a helyztebe sem belekeseredni. Megtesszük, amit tudunk, de az élet egyébként zajlik. Például Ferenckémnek már nagyon régen megigértem, hogy a lovastábor ezen napján én fõzök a 16 táborlakóra. No, ez meg is történt. Csináltam egy kolbászos krumplilevest, hozzá sóskalácsot: kisfonottat és szalonnáslepényt. Ezelet majd a fõzõs bolgban megírom. Meg ezen kívül közkívánatra palacsinát, túrósat, lekvárosat, kakaósat. Jóízûen ették. Örültem neki. Elég is lett. Még maradt is. Eredtileg sokkal gazdagabb palacsintaválasztékot terveztem. De ennyire futotta az erõmbõl. Megint abba a helyzetbe kerültem, hogy úgy gondltam, több erõm van. Ez már nem elõször van velem. Ezen kell valahogy váltaztatnom..., meg azon, hogy jobban lássak.