Ez az a Niagara-kép

ami ott van a sürgõsségi folyosóján. Ez, amit akkor, 2007. aug. 30-án láttam elõször. És sírvafakadtam rajta, hogy talán ez azt jelenti, hogy meghalok? De nem haltam meg, sõt inkább újjászülettem. Ezen a héten nézhettem eleget. Ma megint ott voltunk. Déltõl este 9-ig. A Mama most a sebészeten van. Valami bélelzáródása van. Minimális esély azért van rá, hogy ne mûtsék meg. Pedig nem ezt a programot terveztem mára. Ma szerepeltek Ferencék itt Egerágon a Keleti népek fesztiválján. Tavaly az erdélyi tábor volt ebben az idõpontban, most meg ez. Úgyhogy nem láttam még Egerágon szerepelni, pedig nagyon büszke lettem volna rá. Úgy leterveztem, hogy majd jönnek, de most ez lett belõle. Nagyon fáradt vagyok. Aztán 9-kor, mikor átmentünk a sebészetre, hogy felvegyék az osztályra a Mamát, egy csomó idõ még azzal telt, hogy nem mûködött rendesen a számítógépes program. Ez egy olyan program, amit abban a nagy korrupciós ügyben vetettek meg az egyetemmel. Ezt mondta a nõ, aki kínlódott vele. Hihetetlenül lepusztult az egész klinika, az egyetem, és a minõsíthetetlen személt bûnözõk milliárdokat loptak el. Én biztos, hogy kényszermunkára ítélném az ilyeneket. De legalább egy bizonyos idõt ott kellene tölteniük ezen a klinikán mondjuk takarítóként, hogy lássak azt a sok szerencsétlent, akinek még õk is nehezítettek a sorsukat, és mossák fel azt a koszt, ami nekik is köszönhetõ.