Na ja! Nem, ez nem csak Neked furcsa. Bocsánat, hogy egy picit eltérek a tárgytól, ígérem többet nem teszem. És feleslegesen fecsegni sem fogok. Most az egyszer. Csak mivel új vagyok, hát akkor belevágok én is az "M"-be! Azért is tûnik hitelesnek a módszered, mivel ha jól emlékszem valahol említetted, hogy Te is dohányoztál. Hasonló a történetem. Abbahagytam egy éve és ezután híztam meg. Én a "hangulat evõ" típus vagyok. Egyik függésbõl a másikba. De erõsíts meg benne kérlek, mert ezt olyan nehéz elhinni: Ha betartom a kötött evésidõket, akkor tényleg egy idõ után megtanulja a szervezetem, hogy mikor jusson eszébe az éhségérzet? Ezt megígéred nekem?? :) Viccet félretéve. Ez a "tanulási folyamat" hónapokat vagy éveket jelent?

Noémi, igen, megerõsítelek ebben, hogy az evésidõk betartása nagyon fontos a változáshoz. És abban is megerõsítelek, hogy megtanulja a szervezet, hogy vannak evésidõk. Ez a tanulási folyamat valóban folyamat. Ha nagyon következetes vagy, és nem teszel engedményt evésidõ ügyben (ahogy én is csináltam az elején), akkor pár hét alatt elég jól kialakul ez a feltételes reflex. Ez azt jelenti, hogy sokkal kevesebbszer jut eszünkbe, hogy enni kéne. S akkor sem olyan nagy dolog, megállni, hogy kivárjuk az idõt. Persze, olyan nincs, hogy "soha". De az viszont van, hogy egyre könnyebb, egyre természetesebb betartani az evésidõket. Ez annyira így van, hogy ha pl. víznapot tartok, akkor is csak evésidõben jut eszembe, hogy enni kéne. Egyébként meg kérdezz, bátran, ha tudok, válaszolok. Akkor is, ha nem ez a bejegyzés témája. :) Ja, és tényleg dohányoztam régen. De már kb. 16 éve nem gyújtottam rá. Ám, ha nagyon ritkán bemegyünk egy sörözõbe vagy valami hasonló helyre, akkor eszembe jut a rágyújtás. Persze nem erõs késztetéssel, de eszembe jut a régi szokás. Így van ez az evéssel is. De ahogy könnyû megállni, hogy ne gyújtsak rá (sõt az a természetes), így könnyû azt is betartanom, hogy ne egyek összevissza.