A tanúságtétel szentsége

Ma délután volt a bérmálás Egerágon. Az én osztályomból voltak az „életkor szerinti” bérmálkozók. Rajtuk kívül voltak még késõbbi keresztségbõl, késõbbi elhatározásból bérmálkozottak is. Megint annyira jó volt látnom a gyerekeimet. (Persze nem mindenki volt az osztályból, heten voltak a tizennyolcból). BL. volt a bérmáló püspök. Arról beszélt, hogy a bérmálás a tanúságtétel szentsége. A tisztánlátás, a kapcsolat és a megosztás a kulcsfogalmak, melyek a tanúságtételt felépítik. A tisztánlátás, ez olyan nagy vágyam már egy ideje. Fizikai és lelki értelemben egyaránt. Vannak pillanataim, melyekben megadatik… A tanúskodáshoz látni kell, meg kapcsolatban lenni azzal, aki mellett tanúskodom, a tanúskodás, a tanúságtétel csak akkor valósul meg, ha a felismerést és a kapcsolatot meg is osztom. Egyrészt nagyon egyszerû ez, másrészt meg mégsem az. A szavak miatt nem az. Mert a szavak mindig a másik ember térképében kezdenek el hatni, és sokszor nem ugyanazt jelentik nálam, mint nálad. Meg egyébként mondani mindent lehet. És mond is sok ember sokfélét, melynek az ellenkezõjét teszi. Én úgy gondolom, hogy tanúskodni leginkább az életünkkel lehet. Úgy élni, hogy megkérdezzenek. Szeretnék így élni.

Szerző: empszi  2010.07.16. 20:10 5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://empszi.blog.hu/api/trackback/id/tr895913036

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Noémi 2010.07.16. 22:18:24

Ezen én is nagyon sokat gondolkozom. Mármint hogy vajon a szavak igazán a gátjai annak, hogy egy dolog alatt ugyanazt értsük? Mondjuk, ha nem lennének szavak, csak gondolat átvitel útján kommunikálnánk és érzeteket, fogalmakat közvetítenénk egymás felé, akkor már sikerülne mindannyiunknak ugyanazt értenie egy dolog alatt? Fene tudja. Van aki ezt azzal magyarázza, hogy az egy rezgéssel bírók látják ugyanazt, valaki ezt a spirituális fejlettségi szinttel magyarázza, nem tudom. De az biztos, hogy a szavak tényleg nem könnyítik meg a dolgunkat.

M 2010.07.17. 08:11:23

Noémi, ez igazán érdes téma. Ahogy én látom, igazából nem is a szavakban van a hiba. Sõt ez nem is hiba igazából. Ez abból fakad, amit az NLP úgy fogalmaz meg tömören, hogy " a térkép nem a terület". Ez azt jelenti, hogy végtelen számú információ van a világban (a világ a "terület"), az agyunk pedig nagyon is véges (ez a "térkép". ) Egy városról pár vonallal tudunk térképet rajzolni, s ez alapján nagyjából eligazodunk, hogy mi merre is van. De ha a város térképét ismerem is, a várost magát még nem. Nem tudom, milyenek az emberek, az épületek, az éghajlat,a szokások. Tehát maga a terület végtelenszer több, mint a térkép. De kell térkép, mert enélkül meg eltévedünk. Ugyanarról a területrõl más-más térképet lehet rajzolni, aszerint, hogy kinek mi a fontos. Van aki az utcák mellé a látnivalókat rajzolná be (mert számára az a fontosabb), van aki a közlekedési lehetõségeket (mert õt meg az érdekli jobban.) Minden nem szerepelhet egy térképen, mert nem fér rá. Így, az életben átélt tapasztalataink, érdeklõdési körünk alapján szûrjük az információkat és leegyszerûsítve használjuk õket, így nevezzük meg. Elhangzik az a szó pl., hogy tökfõzelék. Mindenki arra a tökfõzelékre gondol, amit õ ezen a néven ismer. Aztán lehet, hogy ezek az ételek csak távolról hasonlítanak. (No, majd ma, ha lesz idõm, akkor a fõzõs blogban is írok még errõl. A tökfõzelékekrõl :) . ) Aztán, ha bonyolultabb szóról van szó, akkor még kényesebb a helyzet. Vannak olyan szakvak, melyekhez kemény kialakult véleménye szokott lenni az embernek. Pl. hogy faluban most élünk (bár életemnek a felénél kevesebbet töltöttem falun) sokan úgy viszonyulnak hozzám hogy én egy "falusi asszony" vagyok. (Ezt sokszor tapasztaltam.) Talán azért, mert az az ember addig élete során több olyan falusival találkozott, aki tájékozatlanabb volt, és ebbõl általánosított, s ezért számára a falusi a naiv, tájékozatlan embert jelenti. De sorolhatnám még a példákat. (Általában nagyon határozott képük szokott lenni az embereknek arról is, milyen az, ha valaki tudós, buddhista, hajléktalan, keresztény stb. Pedig ezek közül kettõ nem egyforma, csak néhány közös vonásuk van. ) Sokat javít a helyzeten, könnyíti a kommunikációt, a megértést, csökkenti a félreértéseket, ha nyílt szívvel fordulunk egymás felé, ha õszintén érdekel a másik ember, és a lehetõ legkevesebb elõítélettel élünk. No, most jó sokat locsogtam, de talán ki lehet belõle szûrni valami használhatót. :)

skyppy 2010.07.17. 11:04:02

M igen, nagyon is sokat.....érdekes volt...errõl miért nem írsz önálló bejegyzést??

M 2010.07.17. 13:13:21

skyppy, hát lehet, hogy igazad van. Akkor most lesz egy újabb tervem. :) Pont ma mondtam Anyának - amikor olvastam a hírt, hogy meghalt Bujtor 100 éves anyja - hogy nekem is van már programom 100 éves koromig. De talán lassan már 110-nél tartok. :))))

Noémi 2010.07.17. 20:18:03

Igen, szerintem sem a szavakban van a hiba. A "térkép"-"terület" hasonlat tényleg nagyon szemléletes. Ebbõl ugyanakkor az a tanulság, hogy bármennyire is szeretnénk valamit úgy átadni vagy körülírni mások számára, hogy a lehetõ legjobban megközelítsük azt az élményt amit mi élünk meg a dologgal kapcsolatban, az szinte lehetetlen vállalkozás. Van viszont egy másik oldala is ennek a dolognak. Elindíthatok a másikban olyan gondolatokat a mondandómmal, amire én magam eredetileg nem is gondoltam. Még szerencse, hogy én nem vagyok tanár vagy mûvész ember. :) Személy szerint én is nagyon sokszor szenvedek attól, hogy nem ugyanazt értik a szavaim alatt mint én de ha még a hivatásom is az "átadás" volna, akkor tényleg bosszantóan sokszor szembesülnék ezzel a problémával.
süti beállítások módosítása