A tanúságtétel szentsége
Ma délután volt a bérmálás Egerágon. Az én osztályomból voltak az „életkor szerinti” bérmálkozók. Rajtuk kívül voltak még késõbbi keresztségbõl, késõbbi elhatározásból bérmálkozottak is. Megint annyira jó volt látnom a gyerekeimet. (Persze nem mindenki volt az osztályból, heten voltak a tizennyolcból). BL. volt a bérmáló püspök. Arról beszélt, hogy a bérmálás a tanúságtétel szentsége. A tisztánlátás, a kapcsolat és a megosztás a kulcsfogalmak, melyek a tanúságtételt felépítik. A tisztánlátás, ez olyan nagy vágyam már egy ideje. Fizikai és lelki értelemben egyaránt. Vannak pillanataim, melyekben megadatik… A tanúskodáshoz látni kell, meg kapcsolatban lenni azzal, aki mellett tanúskodom, a tanúskodás, a tanúságtétel csak akkor valósul meg, ha a felismerést és a kapcsolatot meg is osztom. Egyrészt nagyon egyszerû ez, másrészt meg mégsem az. A szavak miatt nem az. Mert a szavak mindig a másik ember térképében kezdenek el hatni, és sokszor nem ugyanazt jelentik nálam, mint nálad. Meg egyébként mondani mindent lehet. És mond is sok ember sokfélét, melynek az ellenkezõjét teszi. Én úgy gondolom, hogy tanúskodni leginkább az életünkkel lehet. Úgy élni, hogy megkérdezzenek. Szeretnék így élni.