Napiaha

Ma aratták a közvetlenül a kertünk végében lévõ búzatáblát. "Kénytelen voltam" :) megörökíteni. De igazából nem ez volt a legérdekesebb a napomban, meg különben is írtam már a héten az aratásról. De azért legyen itt a kép.

A nap meghatározó élménye tanuláshoz kapcsolódik. Már reggel kezdõdött, amit írtam is, hogy ennyit kellett megérnem ahhoz, hogy figyeljek arra, hogy ha virágokat akarok fényképezni, akkor figyeljem meg elõbb, hogy hogyan reagálnak a napszakok változásaira. Azaz, melyik virít este, melyik reggel. Aztán valamiért összeszámoltam, hogy hány évig folytattam különbözõ szintû tanulmányokat. (Hát több év jött ki mint az eddigi életem fele.) Ennek ellenére , ma szóba került egy francia gondolkodó, aki állítólag ismert, de még az életben nem hallottam a nevét. És ehhez szervesen kapcsolódik, amire Amerika hívta fel a figyelmemet, hogy a katáng nem azonos a búzavirággal. Annyira érdekes, ha így összecsengenek a dogok. Akkor "kell" a témával foglalkozni.

A twitteren Wolf Gábornak volt (vagy van?) egy olyan bejegyzéssorozata, hogy "napiaha" Ezzel a címkével jegyzi be, hogy mi az, amit aznap tanult, és ez nagyon jó ötlet. Mármint az, hogy igyekszünk tuatosan is tanulni folyamatosan. Hiszen a tanulás nem más, mint a világ felfedezése.

A végtelen és csodálatos világnak csak töredékét tudnánk megismerni akkor is, ha egész életünk minden napján annyit tanulnánk, mint egy szorgalmas iskolás (vagy mint egy kisgyerek élete elsõ két évének napjaiban.) De sokan úgy vannak vele, hogy nem kell már annak tanulni, aki "kijárta már az iskolát". De lehet, hogy ott kéne kezdeni, hogy végiggondolunk, hogy mi is a tanulás voltaképpen. Mondom, nekem a tanulás a világ felfedezését jelenti. Öröm.