Homokszobrok

A kulturális fõváros programsorozat keretében most homokszobrokat készítenek az Árkádban. Érdekes dolog ez. Elsõ gondolatom azt volt, hogy milyen kár, hogy ezeket megcsinálják, és a csak igen rövid ideig - egy hónapig - léteznek majd. De aztán az jutott eszembe, hogy ez csak nézõpont kérdése. Mi az idõ? Az örökkévalósághoz, de akár csak a földtörténeti korokhoz képest, gyakorlatilag mindegy, hogy harminc nap, harminc év, harminc évszázad. Az alkotás folyamata az öröm. Meg az, hogy látjuk, hogy mire képes az ember. Mint a fõzés. Azt sem az örökkévalóságnak alkotja az ember. Öröm, kitalálni, elkészíteni az ételt, aztán van még egy kis ráadás öröm, amíg látom, hogy örömet jelent azoknak is, akiknek készítettem. Ez sem tartós dolog. De mi is az idõ? Benne lenni az áramlásban, ez a lényeg. Megyünk az idõ folyójának a szélén. Semmi nem olyan, mint egy perce. A változás maga az élet. Az a homok, hegy volt valamikor, szikla, elvitte a víz, majd kiszedték a mederbõl, formáznak belõle valamit, egy ideig az olyan, aztán más formát ölt. A homok marad, csak másképpen csoportosulnak majd a homokszemek.