Béka-perspektíva

Ma szép tiszta idõ van. A Papuk is látszik egy kicsit. Az a halványszürke csík a látóhatáron. Ég és föld határán.:) Most már mindig úgy fogok ránézni, mit egy elért célra. Kíváncsi voltam rá, hogy milyen lehet közelrõl, elhatároztam, hogy egyszer megnézem, és meg is néztem. Igazából olyan nagyon sok értelme nem volt. Már akkor, ha anyagi szempontból közelítjük meg a dolgokat. De mostanában egyre kevésbe közelítem meg így. Arra jutottam, hogy megengedhetem magamnak, hogy örüljek a világ dolgainak. Csak úgy - akár egy hegynek, akár egy varangyos békának. Legalább is azt tippelem, hogy ez egy barna varangy. (Tényleg az?) Így elsõ ránézésre nagyon ronda ugyan, de valójában mégsem az. Ha jobban megnézzük, ugyanúgy el lehet álmélkodni a "dizánján". Itt láttam ma a kertben. Akkora volt mint az öklöm. (Az öklöm kb. 10 cm széles és 6-7 cm hosszú - csak a miheztartás végett. :) )Elõször azt hittem, hogy egy korhadt fûcsomó a levelek alatt. Mikor felfogatam, hogy mégsem, hát -bevallom - elsikkantottam magam. Úgy egyébként nem félek ilyesmitõl, de azért megfogni sem szeretném.