Csoda-sövény

Ma megint láttam a békámat. De korántsem tûnt akkorának, mint tegnap. Azt hiszem, hogy a meglepetés ereje növelte kb. duplájára az állatot a szemben. Nos, azt hiszem, hogy egy csomó hihetetlennek tûnõ, csodás történet így keletkezik. :)

Szóval ez a csoda. A sövény meg turkesztáni szil. Ez van az udvarunk déli udvarán. Ennek fazonírozásával töltöttem ma a legtöbb idõt a napból. Egyébként ezt a növényt csodasövényként hirdetik. A reklám szerint nagyon gyorsan nõ. Hát van benne igazság, de azért ez csak az ideális körülményekre igaz. A sövény elején még volt türelmünk - idõnk nagyon jól elõkészíteni a talajt. És ide kerültek az erõsebb csemeték. Öntöztük rendesen, s most - négyéves korára - már tényleg nagyon megerõsödött. De a vége, amire már nem marad annyi idõ, figyelem, azért még nõhet.

Elég érdekes dolgok jutottak eszembe kertészkedés közben. Azon járt az eszem, hogy a Föld javai bõven ellátnák az összes embert gond nélkül, ha egyesek nem blokkolnának rengeteg kincset maguknak. Talán abban a reményben teszik ezt, hogy a vagyon halhatatlanná és mindenhatóvá teszi õket? Valahol egy csomó törekvés mögött ez a meg nem fogalmazott vágy áll. Pedig, ha errõl sikerülne lemondani, elfogadni, hogy ez az, amit nem lehetséges, akkor boldogok lehetnénk. Örülhetnénk annak, amink van. Talán a 21. század elhozza majd, hogy átkerülnek a hangsúlyok a hatalom vágyáráról a harmónia vágyára. Számomra felfoghatatlan az a törekvés, hogy legyõzzük a természetet. Miért kéne legyõzni? És mi lenne, ha sikerülne? Nem, nem szeretném elképzelni. Amit viszont szeretnék megtalálni a harmóniát magamban, és körülöttem.