Kavics

A mai napban az a jó esemény, hogy Ferenc hazajött. Délután nekifogott, és kiásta az eper dombágyásának alapját. Nem tudom, hogy az ténylegesen lehetséges-e, hogy az én fejemben van valami gát, és ez okozza, hogy mérsékeltek voltak eddig a kerti sikereim. Most azért a dombágyásban bízom. A paradicsomok szépek lettek. Hátha az eper is sikerülni fog. Már napok óta bujkál bennem valami keserûség. Valami olyasmi, amikor úgy mellékesen történik valami kellemetlen, zavaró, de nem jut el a tudatunkig, csak mégis zavar. Olyan, mint amikor pici kavics kerül a cipõnkbe, s el kell telni egy kis idõnek, míg rájövünk, hogy mi is zavar valójában. Szeretném már kirázni ezt a kavicsot.