Rozmaringos padlizsán

Ha jól vagyok, akkor fõzök. Ha fõzök, akkor jól vagyok. Ez egy francia recept volt, amit kipróbáltam. Egy kicsit merész, egy kicsit korrigáltam is rajta (ezt hallanák a franciák! :) ), de nagyon finom lett. Majd lehet, hogy a fõzõs blogban leírom. Az epres dombágyást is folytattuk, de nem lett kész. Holnap nehéz napom lesz. Lesz egy randi. Minden lehet. Ez a tipikusan "legyen meg a Te akaratod" helyzet. Az élet változás. És szentül hiszem, hogy ha meg is tudjuk ezt engedni, akkor belesimulhatunk az áramlásba. Életem elsõ 25 évében felnõtt lettem. Aztán családanya. Felneveltük a gyerekeket. Véget ért a "reprodukciós szakasz", a fajfenntartás. Most valami új jön. Valami más. Felfedezni azt, ami van. Rácsodálkozni a világra. Új szemmel. Érett szemmel, élettapasztalatokkal. És nem utolsó sorban belsõ utazással. Én sem tudom pontosan, hogy hogyan de valami egészen új kezdõdik. Mint a második ifjúkor? Valami újnak indulunk neki, mint 25 éve. De most nem gyerekeket fogok szülni és nem házat építünk. Megszüljük önmagunkat. Egymásnak is. Érdemes leltárt csinálni. Milyen erõforrásaink vannak. Mi az, ami vonz. Hogy lehet azt úgy csinálni, hogy szebb legyen tõle a világ. Igen, aggódhatnánk a mindennapi kenyérért is. De ezt vegyük adottnak, ha már kérjük, higgyük el, hogy meg is kapjuk. Minden ember megismételhetetlen csoda. Felfedezendõ. Azt gondolom, hogy nem az a bátor, aki nem fél, hanem, aki nem rinyál. Néha nagyon furcsa dolgokból jöhet ki egészen jó végeredmény. Mint a rozmaringos, mézes, fokhagymás padlizsánból. Csak egy kis citromot tettem hozzá utólag, ami nem szerelt a receptben, és egészen különlegesen jó lett. Egy csepp citrom utólag. A saját íz, amitõl még a legfurcsább kombináció is összesimulhat. Azért holnap délelõtt mondjatok értünk egy fohászt, indulunk, Jézus, segíts!