Egy szakasz vége

Ma elkezdõdött a munka. Mármint a szerkesztés. Anyósomat hazavittük. Már eléggé megerõsödött, s úgy gondolta, hogy szeretné kipróbálni, hogy megy egyedül. No, majd meglátjuk. Kaptam lestyánmagot. De nem tudom, mikor kell elvetni. Az biztos, hogy önfegyelem nélkül nem megy. Már nem a lestyánvetésre gondolok, hanem az életre. Mert mindig elõkerül az elkényelmesedõ oldalam. Bár csak ne nyafogjak a kényelmeskedésrõl, mert ma azért elég sokat dolgoztam. Írtam, szerkesztettem, fõztem, kitakarítottam a mamánál. És most már egy ideje a blogjaim között igyekszem rendet tenni. Ezt megpróbálom idõrõl idõre, de még nem voltam ebben következetes. Itt az ideje.