Nyáj
Délelõtt itt a kert végében legelt a nyáj. Juhok, kecskék, két szamár. De nem álltak türelmesen, hogy lefényképezzem õket. Hát lehet, hogy még a birka is türelmetlen. De lehet, hogy csak a kecskéket követték. A kecskék nagyon szemfülesen követték a körülöttük zajló eseményeket. Ahogy megneszelték, hogy õket figyelem, már indultak is kifelé a látóterembõl. A többiek meg átvették a tempót.
Mi, emberek is mindig átvesszük a tempót a nyájban. Én sem vagyok ez alól kivétel. Pedig mindent megteszek, hogy ne így legyen. Mert ha van, amit nagyon nem szeretnék, az az, hogy nyájember legyek. Mert a nyáj nem egyenlõ a tagjainak összességével. Kevesebb. Mert egy közös akaratba, célba egyesül a tagok akarata. De nem adódik össze. Ezért kevesebb. Amikor több lesz egy megy egy, az a csapat. A jól mûködõ csapat. No, ebbõl viszont hiány van.
Ma megjött a listás levél a tanévkezdésrõl. Jó sokat kalendáriumoztam, folytattam a festést. Ó, és most jut eszembe, hogy mit felejtettem el. Pedig itt van felírva az orrom elõtt a papíron. Áh, csak nem érintett meg a nyáj tempója?!
A fõzõs blogomba töltött tököt írtam: http://pszichowellness-konyha.blogspot.com/
A honlapom blogjában meg a kisgymerekes édesanyák evéshez viszonyáról elmélkedtem. http://pszichowellness.hu/
