Bodzás gasztrotitán

Biztosan nem csak nekem vannak olyan napjaim, amikor az lenne a legjobb, ha visszafeküdnék reggel, s csak másnap kelnék fel, s ez a nap kimaradna. Ma valahogy semmi nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Talán, erõltettem a dolgokat? Például elhatároztam, hogy az idén is megpróbálkozom a bodzával gasztrotitánkodni, de lehet, hogy nem kellett volna. Tavaly rengeteg kínlódással és a fél világ lilára festésével elõállítottam ugyan pár üveg tûrhetõ lekvárt, de nem olyan lett, mint képzeltem. Mert egyszerûen - legyünk õszinték - a bodza nem jó. Most azért ezt elfelejtettem, s úgy gondoltam, bodzából fõzök gyümölcsmártást, úgy, ahogy meggybõl szoktam. Hát a bodza nem meggy. Aztán egy kolbászos sajttekercset is csináltam, de az meg ronda lett. Tudom, hogy miért. Mert megalkudtam a sajtnál, az nincs, amit kéne, jó lesz ez is alapon. Hát nem lett jó. Kóstolni ugyan nem kóstoltam, az íze még lehet, hogy nem is lesz rossz, de ronda lett. Pont. És így tovább. Így ment el az egész napon semmi haszon fejibe. Most meg megyek aludni, mert reggel hatra ki kell vinni a gyerekeket Bogádra. S az nekem négykori kelést jelent. No, jó éjszakát!