Sötétség
Kedves Olvasóm, ha valaha váltottunk levelet, akkor téged is érint személyesen ez a bejegyzés. Az történt ugyanis, hogy ma hajnalban, amikor megnyitottam a levelezõmet, volt benne egy levél egy ismerõsömtõl, hogy küldött nekem egy videót. Arra azonnal rájöttem, hogy ez nem személyesen nekem szól, arra gondoltam, hogy egy körlevél, de szándékosan küldte. S mivel ennek az ismerõsömnek mostanában volt az esküvõje, arra gondoltam azonnal, hogy errõl a jeles eseményrõl küld egy kis képes összefoglalót valami számomra eddig nem ismert kommunikációs csatornán. És ezért rákattintottam arra, amire nem kellett volna. Ebbõl az lett, hogy valami hasonló tartalmú levelet az én nevemben küldött szét ez a szemét program - gondolom - minden ismerõsömnek. Ezt abból gondolom, mert azóta volt, aki sértõdötten, hogy miért így szólítom meg, és miért angolul írok, volt, aki felháborodva, hogy ilyesmivel fárasztom, volt, aki megértõen érdeklõdve, hogy ugye nem szándékos volt - megszólítottak többen. NEM volt szándékos!!! És bocsánatot kérek. Nem akartam. Igen, tudom, hogy ha már itt ebben a virtuális térben sétálgatok, legalább tudjak annyira angolul, hogy egybõl lássam, hogy mi is az amit a postaládámba dobnak. Ráadásul ismerjem fel, ha valami csak a címgyûjtésre megy. Ez most akkor részemrõl figyelmetlenségbõl (naiv tudatlanságból) elkövetett zaklatás volt. És most mit csináljak? Legközelebb jobban fogok vigyázni. De most már nem tudom összegyûjteni a tollat a kiszakadt párnából, mert szanaszét vitte a szél. Nem tudok többet mondani, mint: bocsánat!
Nem mintha ez valamit is javítana a helyzeten, de nekem a legrosszabb, mert ez a hülyeség az én szavam hitelét rontja, a tõlem származó információkat hígítja. És nekem kell magyarázkodnom.
Aképet egyébként szintén hajnalban csináltam, mert már megint telihold van, és szép volt a világánál a táj, de nem úgy a képen. Ám ez a kép legalább jól illik a mostani lelkiállapotomhoz. Néha úgy érezem, nincs kedvem ehhez az egész szuperkommunikációs világhoz. De most ez van.