Vízen járni

Képtelennek tûnõ dolgokat is képesek lehetünk megtenni, ha megfelelõ képünk van a lényegrõl. Ha meg nem jó a kép, akkor le kell cserélni. A víz lehúz – ha hagyjuk, ha megrémít a szél zúgása. Félelmetes, hogy ott vannak az örvények, a hullámok. Ám, ha ez energiánk a félelemre megy, nem az útra, akkor ne csodálkozzunk... Mindig azt érzem, nem az a bátor, aki nem fél, hanem, aki annak ellenére… Ahová nézünk, arra megyünk. Ezt már azóta tudom, amióta kicsi koromban biciklizni tanultam. Ha az örvények felé nézünk, akkor oda, ha a cél felé, akkor oda. Persze, önfegyelem kell, hogy ne lefele nézz, ha ott érzed a rosszat. Önfegyelem kell a célratartáshoz. Önfegyelem kell, hogy felmenjen a hegymászó a hegyre, hogy a vad folyón partra jussunk, hogy arra menjünk, amerre akarunk, s ne arra, amerre a sodrás visz.