Szilvás

Mondhat az ember magára olyasmit, hogy "olyan hülye vagyok, mint a s...gem"! ? Nem, nem mondhat! De én az elõbb mégis mondtam. Mert tudom, hogy ez a nyomorult internetkapcsolat nem rendes, és mégsem mentettem el, amit írtam, hanem csak úgy elveszett. No, nem baj, most megint mondhatom, hogy az mennyire jó írás volt. :D

Úgy egyébként nem volt jó írás, nem kár érte, inkább az idõmért kár. Arról szólt, hogy pocsék idõ van. Nyilván ettõl van pocsék hangulatom is. Meg lehet, hogy attól is, hogy egy kicsit bennem van a három évvel ezelõtti emlék. Bár az inkább erõsíthetne. Úgy egyébként meg erõsít is. Mert nagyon sokat tanultam abból a dologból. Tényleg nagyon sokat. De az is lehet, hogy nem eleget. Bár jobb lenne inkább még egyszer leszûrni a tanulságokat, mert nem óhajok még egy olyan drága tanfolyamot kijárni.

A képen a szilvás alkotásaim láthatók. A bajai szilvából sütöttem szilváslepényt (ebbõl már csak egyetlen sarkadarab árválkodik a háttérben lévõ tálcán, csak hogy az sem múljon ki nyom nélkül), fõztem szilvalekvárt, s öreganyám köcsögébe tettem. Ma sütöttem szilvalekváros buktát. Hú, az jó lett. (Nem minta a lepény nem lett volna jó, de azért ez a mai bukta egy másik szint. :) Pár darab még ott látható belõóle a háttérben. Majd a fõzõs blogban közkinccsé teszem.) Már régen elgondoltam, hogy csinálok aszalt szilvát, hiszen azt az õsember is tudott csinálni. De mindig kiderül a dolgokról, hogy nem is annyira egyszerûek. Tudom, hogy van valami aszalógép, de nekem nincs. Normál körülmények között ugyebár a napon aszalták a szilvát. No, de nem éppen napos az idõ mostanában. Úgy gondoltam, megpróbálom a sütõben megaszalni. Hát nem tudom, hogy az elfogyasztott áramot figyelembe véve, milyen drágára sikeredett. Mindennek van tandíja, úgy látszik. De ha valaki tud valamit praktikus aszalási tanáccsal szolgálni, annak nagyon örülnék.