Kicsik és kicsit nagyobbak

Megkezdõdött. Talán elég is lenne ennyi. Így tanévkezdés táján annyi a közhely, már az is annak látszik, ami nem az. Ma csak a kicsikkel voltam. Akik már nagyok. Mert már ötödikesek. De jól megleszünk. Majd õk is megnõnek. Az elõzõ négy év is nagyon gyorsan eltelt. Szinte végig blogoltam már. Ötödikesek voltak, amikor májusban megírtam az elsõ blogbejegyzést ezen a helyen. Érdekes dolog ez az idõ. Egyre gyorsabban múlik. De mégsem ez számít, hanem, hogy mivel telt. Mert az a jó, ha az idõ telik - megtelik, s nem csak múlik. Évek óta mondom, hogy szorosabban kéne együttmûködni a mûvészeti alapiskolával. Eddig süket fülekre találtam. És most, más miatt, mint hogy én mondtam megvalósult. És ez jó, ennek örülök. Érdekes ez is, hogy számtalanszor megvalósult már ötletem nélkülem. Elõször ezt furcsának éreztem. De már természete, és örülök, mert nem az a lényeg, hogy ki találta ki, hanem, hogy jobb legyen, hogy szebb legyen a világ, több legyen az öröm.