Szemek

Van pár fürt szõlõnk. Persze, van, akinek pár hektár van. De én most ennek a pár szemnek is örülök. Már az is jó benne, hogy kicsalt a kertbe, hogy megnézzem. Mert ma szép idõ volt ugyan, de inkább bent voltam. Visszatart egy kicsit a parlagfû. Sokkal enyhébben vagyok vele, mint sok évig azelõtt, de azért nem tökéletes. De javult. Ahogy javult a vérnyomásom, az erõnlétem is az évek során. Most ezt azért sorolom, mert erõsítgetem magam, hogy ha lehetséges valamiben a testi javulás az idõ múlása ellenére, akkor lehetséges másban is. Nevezetesen a szememre gondolok. Sajnos nem látok elég jól. Ennek persze nyilván oka a sok monitornézés is, de nemcsak az. Van valami, ami meggátol abban, hogy tisztán lássak. Mert nem egyformán homályos a látásom. Néha egész jó, néha katasztrofális. Olyan, mintha valami függönyön át nézném a világot. És nem veszem észre a részleteket. Meg a kis nemszeretem dolgokat. Tisztábbnak látom így a világot. Lehet, hogy ez a kulcs. Hogy azzal látom tisztábbnak a világot, hogy nem látok tisztán. No, jó kis paradoxon ez. De majdcsak megfejtem. Mert nem az a lényeg, hogy mennyire látom tisztának, az számít, hogy mennyre tiszta. Már tavaly nyáron is a csíksomlyói fohászos könyvbe is a látásomért írtam fohászt. Biztos, hogy megjavul. Ebben annyira hiszek. Valahogy tudom, hogy meg fog javulni. Ha lesz elég bátorságom meglátni a dolgokat.Ha valahogy felfogom, hogy nem azon múlik, hogy merem-e látni. Már gimnazista koromban is volt ez velem néha egy kicsit. A legjobban egy konkrét, visszatérõ helyzetre emlékszem. Egy adott személy társaságában. Aztán társaságokban is többször is. Meg, ha fel kellett olvasnom valamit. Minidig féltem ettõl a helyzettõl. Ilyenkor összefutottak a betûk a szemem elõtt. És még mindig van ez. Rémálomszerû, hogy megkérnek, hogy felolvassak valamit. És mindez úgy, hogy a munkám során hihetetlenül sokat olvasok nyilvánosság elõtt (a gyerekeknek órán). Csak ez nem úgy van, hogy megkérnek rá, hanem én döntök úgy, hogy felolvasok. Néha azért ilyenkor is elõfordul, hogy elkezdek nem jól látni. De ez nagyon ritka. Talán két-három ilyen esetre emlékszem a 25 év alatt, hogy azt kellett mondanom a gyerekeknek, hogy nem tudom folytatni, mert nem látok rendesen. Nincsenek rendes kontrasztok. Meg nem látom rendesen sorban a betûket. Egyébként ez a számjegyeknél a legszembetûnõbb, s szinte mindig így van. Egy hosszú számot kiolvasnom kínszenvedés. Csak úgy tudom, hogy kettesével a ceruza hegyével. Ha kettõnél több nulla van egy számban, akkor már nem látom, hogy az három vagy négy. Az hogy öt vagy hat, arról már nem is beszélve. Most hogy miért írtam le mindezt? Fogalmam sincs. Csak úgy kijöttek a szavak az ujjamból arra a szóra, hogy szemek. Pedig tényleg csak a szõlõ volt elõttem. Nos, ilyen érdekesen gondolkodunk.