Szürke

Már megint hideg van. Elég lazán öltöztem, s majdnem megfagytam hazáig. Aztán gondoltam, hogy jobb téma mára úgy sem lesz, hát csinálok egy képet az útról, ami beér a faluba. Mert ahol bejön az út, ott ki is lehet menni. De most olyan sekisebe hangulatom van. Hamarosan jön G. és leradírozza a gépem. Talán jobb állapotba kerül ettõl, mert az utóbbi idõben sok percem elrabolta. És egyébként sem vagyok elég hatékony. Reggel óta úgy érezem magam, mintha egy szürke függöny lenne elõttem. Nem akarom elfogadni, hogy ennyire befolyásol az idõjárás. Lehet, hogy inkább csak az van, hogy érezem a sárkányok küzdelmét, csak nem akarok odanézni. Alapvetõen egyedül levõ típus vagyok, azaz elég jól elvagyok a magam vadászterületén egyedül, mint a macska. De azért néha mégis jobb lenne csapatban. Mert ha van csapat, akkor szerencsés esetben a tagok átlendíthetik egymást a holtponton. Vagy lehet, hogy mégsem. De az is lehet, hogy megy ez nekem egyedül is.