Madárka

Délben, amikor jöttem haza, egy csomó fecske keringett a levegõben. Nyilván gyülekeznek már. No, röpködõ fecskéket fényképezni elég reménytelen vállalkozás. Hogy mégse maradjak madár nélkül ez a kis jószág odaült a villanydrótra. Belõle sem túl sok látszik, de legalább emlékeztet a mai napra. Ma van éppen három éve. Arra gondoltam, hogy akkor az is hatalmas dolognak tûnt, hogy felkeljek egyszer az ágyból. Olyan nagyívû vágyam volt, hogy sétálhassak a kertben. Mennyi minden történt azóta! De igazából nem is olyan sok. Délután nem voltam jól. Aludnom kellett egy kicsit, hogy aztán a Fiziocentrumra jól legyek. R-val jöttem haza. Beszélgettünk kicsit az autóban. Nagyon sok volt a változás körülötte az utóbbi idõben. De lehet, hogy nem csak körülötte...

Karsa, azt jelenti, hogy sólyom. Ezt a szót ma tanultam. Annyi szépeség és megismerni való van ebben a világban, nem is tudom, hogy miértfordítunk idõt unásig ismert rondaságok nézésére.