Darázspók

Talán eddig ez volt a legérdekesebb eredményem ezzel a terápiás fényképezéssel. Már öt óra volt, és még csak ételfotók voltak a gépen. Nem is csodálom, mert nem is voltam kint. Ronda esõs idõ, nem kívánkozott ki se testem, se lelkem. Arra gondoltam, hogy mi is lesz ezekkel a fényképekkel, hiszen az év sok napja ilyen. De azért rávettem magam, hogy kimenjek az udvarra. Gondoltam, valami csak lesz a föld közelében. Láttam is egy érdekes kis szöcskefélét a csilipaprikán. De aztán mellett fél méterre megpillantottam ezt a pókot. Még soha nem láttam ilyen állatot. Nagyon érdekesnek találtam. Le kellett fényképeznem a hasát is. Fel is pörgette kicsit az életkedvemet. Aztán ott volt a feladat, hogy vajon milyen pók ez. Arra gondoltam, hogy olyan mint egy darázs. Nézzük meg, hogy van-e ilyen, hogy darázspók! És íme! Ez egy darázspók. Így találjak el mindent! Hogy ezt honnan tudtam? Vagy egy nagyon egyértelmû névadásról van szó csupán. Mindegy. Tényleg örömet szerzett ez a fényképgyûjtés. Megint rácsodálkozhattam a világ egy érdekes mozaikjára, egy olyasmire, amit enélkül az elhatározásom nélkül soha nem vettem volna észre. S ebbõl legalább jól láthatom, hogy mekkora eséllyel megyünk el az életünk érdekes, dolgai mellett, s ha az érdekesek mellett elmegyünk, ugyanúgy elmegyünk a hasznosak mellett is. Talán szép lassan elkezd hatni a terápiám. :)