Hazafelé

Ahogy jöttem hazafelé, akkor ezt a képet láttam. S ez a Petõfi-sor jutott eszembe: "a levágott sarju-rendek, Mint a könyvben a sorok, hevertek." Szépen sütött a nap, és jó volt a kedvem. Meg reggel is, mert az fogadott az osztályban, hogy a tavalyi gyerekeimtõl volt egy kedves üzenet a táblán, mert tegnap délután bent jártak ketten, s felírták. Kaptam Kreatív blogger-díjat a fõzõs blogomra. Úgy egyébkén más említésre méltó nem történt. Említésre méltatlan persze történt, de azt meg nem írom le ide. Még az kéne, hogy meg is örökítsem. Mert a véges idõm csak olyanokra szeretném fordítani, ami jobbá, szebbé teszi a dolgokat. Olyanra nem szeretnék a legszükségesebbnél több idõt és figyelmet fordítani, mi nem elõre visz, hanem hátráltat. Mert amit nem visz elõre, az akadályoz. Ami nem épít, az romol. Mert az élet állandó mozgásban van.