Angyal

Tegnap nem írtam ide. Ha írtam volna, az idõrõl szólt volna a mondókám. Az idõérzékelésemmel van valami. Ez nevetséges, hogy errõl jöttem rá, de elfelejtettem elmenni a fodrászhoz. Hathetente szoktam menni, és nagyjából érzem, hogy az mennyi. Most sem néztem meg elõbb a felírt dátumot, mert úgy éreztem, hogy még nem telt el ennyi idõ, majd csak a jövõ héten lesz aktuális. Aztán mikor megnéztem, akkor láttam, hogy hétfõn lejárt a hat hét. Huhh, ez rosszul érintett. Aztán majd holnap felhívom a fodrászt, nagy szégyenkezve. Szemétség vele ez, mert erõsen nagy forgalma van, és fenntartottam ezt az üres idõpontot. Gyakorlatilag kiszúrtam vele. Sajnálom. Aztán meg listáztam a fényképetek, amiket tavasz óta csináltam. Ez is teljesen megdöbbentõ volt számomra, hogy mennyi idõ eltelt már azóta, hogy megvan a gépem. Szóval eléggé megzuhantam ettõl, hogy zavar van az idõérzékelésemben. Viszont abban is nagyon bízom, hogy képes leszek rendbe tenni. NLP-vel ez lehetséges. A kérdés, hogy öngyógyításra mennyre vagyok képes. De azt hiszem, ez lehetséges. És azt is érzem, hogy ez az egész valahogy a látásommal is összefügg. Elvileg tudom, hogy mit kell tennem. A kérdés, hogy képes leszek-e, hogy lesz-e elég kitartásom. Hogy túl tudok-e lépni a "suszternak lukas a cipõje" sztereotípián. Most erõsítgetem magam, hogy meg tudom csinálni. Meg tudom csinálni. Meg akarom csinálni, meg fogom csinálni. Nem erõ kell hozzá, hanem kitartás, bátorság, hit. Itt ez az angyalszobor majd emlékeztetni fog, hogy mégsem vagyok egyedül ezen az úton.