Tücsök
No, tessék! Itt van kertünk újabb lakója. Vagyis nem tudom, mennyire új, de most volt elõször szerencsénk egymáshoz. Volt egyszer egy tücskünk egész télen még a kertvárosi lakótelepen. Ott benn a pléh mögött a csöveknél. Aztán tavasszal kijött, akkor láttam. De aztán eltûnt. Hogy ment le az elsõ emeletrõl, az rejtély. De ez már régen volt. holnap majd a mai nap legjobb eseményként fogom felsorolni. Mert tényleg nem volt valami sok remekség ma. Bár ragyogó idõ volt, és ez nekem már sokat jelent. Azt hiszem, most élem meg egyre tisztábban, hogy a gyerekeimet nagyon ritkán látom. Érdekes érzés, hogy ugyanaz az épület, ugyanaz látvány, és egészen más az életem. Mintha lenne benne egy folytonossági hiány. Sokat éltem csukott szemmel. Meg rohanásban. De mindez nem számít, mert az emlékek megvannak bennem. Minden képet megõrzünk, a kérdés, hogy mikor és hogyan jönnek elõ. De mindig elõjön egy-egy, mint ma pl. Józsi, az egykori tücsök.
Ui. Zefír szerint ez nem tücsök, hanem sáska. Hát, nem tudom. Felõlem akár sáska is lehet, de nem nagyon sáskás a hátsója. Végignéztem újból a képeket, Ideteszek egyet, ami direkt a popóját mutatja, mert abban azért eléggé különbözik ez a két lény. Most már hagy nyugodni a kérdés, hogy milyen állatom is van. Szerintetek?
