Fárasztó
Hajnalban szakadt az esõ. Aztán mikor indultam, már kezdett sütni a nap. Délután pedig már nagyon szép idõ volt. Viszont úgy gondoltam még reggel, hogy csizmában (ha nem is a bundásban) kéne mennem. Így is tettem. De sok volt, s fel is törte a lábam. Elfáradtam a városban.
A blgon meg itt van ez a szerencsétlen kommentelõ. Mit akar az ilyen? Azt látom, hogy van baja rendesen szegénynek. De hát mit tudok én segíteni neki? Pedig mi másért zsarolná itt a figyelmemet, mint hogy valami úton-módon segítséget kapjon. De kommunikálni az ilyennel nem lehet. Hiszen úgyis csak saját magára reagál, s nem arra, amit más mond neki. Sajnos sok ilyen van. Bár engem eddig nem sokan szerencséltettek. Egyszer a hoxán kötött belém valaki. Az volt a baja, hogy amit írok, azok nem az én szavaim, hanem az fordítás. Azt hiszem, a legnagyobb tragédiája ezeknek, hogy azt hiszik, hogy kénytelenek abban a nyomorult helyzetben élni, amelyben élnek. Azt sehogy sem lehet elmagyarázni nekik, hogy mindig van más út, és hogy rajta mennyi minden múlik. A belsõ állapotaiért mindenki maga felel. Én nem akarhatom helyette a változást.
