Tetszett

Igen, ez már-már pókhálómánia. De mit tegyek, amikor annyira megragadnak a fények, s most éppen a pókhálón meg a dróthálón. Ez is annyira szép volt. Már tegnap reggel is, de akkor még ellenálltam. De ma még szebbnek láttam a kapu kis kovácsoltvas díszkarikájában. Aztán más nagyon nem történt. Reggeltõl 4-ig óráim voltak. És nem vagyok éppen túl jól. Ha még lenne vakbelem, azt is gondolhatnám, hogy vakbélgyulladásom van. De ez már nem lehetséges. Azt is tusom persze, hogy nem az egész vakbél érintett ebben a témában - úgy általában. De hogy nálam mi is van ott bent, azt nem lehet tudni. Néha fáj. De ha arra gondolok, hogy Misi után 9 évvel még éreztem a szüléskor keletkezett sebet, akkor ez a három év mit sem számít. De most miért is beszélek errõl? Majd jobb lesz. Már tegnap sem volt velem minden rendben. Le is feküdtem nyolc után, s reggel fél hatkor alig tudtam felkelni. Azt hiszem, ma sem maradok fenn sokáig. nekem a legjobb gyógyszer, ha alhatok. A testem meggyógyul magától. Úgy egyébként meg J. telefonált, hogy szombaton jönne a meccs után. Azt hiszem, az lesz a megoldás, ha elmegyünk érte. no, majd alakul. Még minden képlékeny erre a hétvégére.

Ja, és még ezt https://www.youtube.com/watch?v=JkxtlwX8LB0 meg még néhány másik részletét megnéztem. Még mielõtt nyafogni kezdenék, csak rávillantom a gondolatom.

Szerző: empszi  2010.09.28. 18:41 6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://empszi.blog.hu/api/trackback/id/tr455912958

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SA 2010.09.28. 19:07:45

A vakbél dolog nagyon durva volt nálad, benne volt az akkori egészségügy minden baja. Nagyon a tenyerén hordott a Jóisten, hogy meggyógyultál! Deo gratias! A kép remek!

VCS 2010.09.28. 19:20:14

Vigyázz magadra...még emlékszem milyen állapotban voltál, amikor a mûtét után elõször láttalak....*ölel*

noémi 2010.09.28. 20:36:44

Biztos elég erre a dologra csak úgy legyinteni? Semmi nyavalygás meg ilyesmi, de nem kellene ellenõriztetni mondjuk, ha egy hét után sem múlik a fájdalom?

M 2010.09.29. 05:47:01

SA, mindig is úgy éltem meg, hogy ez egy komoly "tanfolyam" volt számomra. Szintlépés. De azért még van számos meglépendõ szint elõttem. VCS, én is emlékszem, amikor meglátogattál. Nagyon örültem, és gyógyultam is tõle. noémi, köszönöm a figyelmed. De aggodalomra hála Istennek nincs ok. Nem szokott ez olyan sokáig fájni egyhuzamban. És nem ily olyan durva, inkább kellemetlen. És úgysem tudnak vele mit csinálni. Inkább csak figyelmeztet ez az érzés a történekre, meg arra, hogy vigyázzak magamra. Ez egy õrfájdalom. :)

kati 2010.09.29. 17:14:43

ez tényleg nagyon szép kép, mikor megyek dolgozni a parkon keresztül én is mindig megcsodálom a pókhálókat

M 2010.09.29. 17:51:50

Kati, szeretem azt a parkot, de mostanában ritkán járok arra. :)
süti beállítások módosítása