A fennsíkon

Hát a felhõk is elég elcsépelt téma. De kb. ennyire változatos az étetem. Bár végül is a felhõk eléggé változatosak. Meg nagyon szépek, érdekesek, fenségesek. Egyébként meg a maga nemében az életem is változatos. Azt kell tanulnom, hogy lassabban, meg hogy figyelj, meg hogy lásd meg, meg hogy vedd észre. S van ennél jobb terep ehhez a tananyaghoz? A világ lefelé, fölfelé, széltében, hosszában végtelen. Mennyit tudunk befogni belõle? Mennyit kellene? Néha megkísért az egyre többet vágya. De a kevesebb néha több. Ezen a fennsíkon, ahová az ember kb. félúton eljut másként látszanak a dolgok. De folyamatosan alakul a kép.

Úgy egyébként meg konkrétan is egy fennsík szerû részen élünk itt a Baranyai-dmbség vidékén. És még talán az alföldön sem tudtam ennyire átérezin a végtelent, mint itt, bár akkoriban talán még nem voltam annyira érzékeny erre a témára.