Gyík

Nem lett valami jó ez a kép. De annak is örülök, hogy ennyi sikerült. Egy pici gyíkocska volt a járdán, mikor jöttem haza. Ott napozott. De ahogy észrevett, nem hazudtolta meg a gyíkok fürgeségérõl szóló híreket. Ezt az egy képet sikerült róla csinálom, aztán úgy eltûnt, mint a szél.

A délután gyorsan elment. Itt volt SzM és a fõnöke, írtam az EK-s cikket, de nem lettem vele kész, mert mennem kellett hûtõt venni. Hát lesz. Majd pénteken vagy szombaton hozzuk el.Megint nagyon elfáradtam a buszozástól meg a városban. Aztán hazafelé még a Sáprba is bementünk.

Hajdani fõnököm mindig azt mondta, hogy én szeptembertõl október 23-ig bírom egy szuszra a munkát, de akkor kiborulok. Hát, lehet benne valami. Bár az is lehet, hogy már csak "meg akarok felelni az elvárásnak". Most már csak a hagyomány kedvéért, hiszem már más a fõnök.

Egyetlen egy dolog van, amiért fiatalabb szeretnék lenni, a teherbírás. Bár abból is van mit tanulnom, hogy nem bírok már olyan sokat. Mindent úgysem lehet. Akkor mi szabjon határt? Rengeteg mindent szeretnék. De a több sem lenne elég. Elvégezni, megcsinálni, megalkotni, kitalálni., kitalálni megalkotni, megcsinálni, elvégezni. Engem ez hajt. És talán telhetetlen vagyok ebben. Talán meg kellene tanulnom lemondani arról, hogy ennyi mindent akarjak. A világ már meg van váltva. Nem rám vár. A dolgok akkor is mûködnek, ha nem én mûködtetem.

Talán a gyík tudja, hogy hogyan kell. Ha az van soron, akkor szépen napozik, ha meg azt kell, akkor olyan gyors, mint a villám. No, valami ilyesmi jó lenne.