Kelõ nappal

Kelek a kellõ nappal, sõt sokkal korábban, mert ilyen vörös hajnalban már az iskola felé baktatok. Nos, onnantól mostig csináltam egyhuzamban, mert iskola után mentünk a városba, s aztán jött D, hogy folytassuk a munkát, s eddig bírtuk. Amikor már nem tudok leírni egy épkézláb mondatot, akkor már kár erõltetni.

Éjjel felébredtem, s azt hittem, hogy már reggel van, de még három óra sem volt. Aztán persze visszaaludtam, de akkor már nem volt olyan egyszerû az ébredés. Nagyon nyomott hangulatom volt, de aztán felvidított a kelõ nap látványa. Meg is fogalmaztam azt a nagyon szimpla közhelyet, hogy akármilyen sötét az éj, a nap egészen biztosan felkel. Néha talán nem is kéne annyira leszólni ezeket a nyilvánvaló megállapításokat. Mert tudjuk, tudjuk ezeket, de mégis hajlamosak vagyunk beleragadni a sötét éjszakáinkba, mintha remény se lenne a reggelre.