Méz

Ez már megint egy olyan nap, amikor háttérbe szorult, hogy figyeljek a fényképezésre. A délelõtt mindig nagyon tömény. Ahogy beteszem a lábam az iskolába, egészen addig, amíg kilépek a kapun mindig van valami. Általában még vécére sincs idõm elmenni. Talán ezekben a helyzetekben is meg kellene tanulnom a harmadik nézõpontot alkalmazni. Az nagyon ritkán jut eszembe, hogy ezekben a helyzetekben arra gondoljak, hogy most mi is lenne, amit este majd idehozok. De holnaptól figyelek erre. No, de aztán ma délután meg értekezlet volt, aztán meg szülõi. Most értem haza. Ilyenkor mindig megkísért, hogy evéssel pihenjek. Az ételek közül a legkedveltebb számomra ilyenkor a méz. Méghozzá úgy, hogy vagy darált mákkal keverem össze, vagy fahéjjal ízesítem. Amikor beteg voltam három éve, és hetekig nem nagyon ment le más étel a torkomon, a méz gyógyított. Most is ettem egy kis fahéjas mézet, de azért nem merültem el a fáradtságevésben.