A macskák átugorják

Még nincs vége a napnak, de a kép már megvan. Nem lett túl jó, de örülök, hogy ennyire is sikerült. Ezt a szép macskát már reggel is láttam az utcában, s most hazafelé jövet újra találkoztam vele. Nem akart barátkozni, de azért szerettem voltan megörökíteni, mert tetszett. Sikerült elkapnom azt a pillanatot, amikor átugrotta az árkot. Ez nagy szép, tanulságos pillanat volt. Rögtön eszembe jutott, az hogy gyakran mondom, hogy az árkot nem lehet kétszerre átugrani, csakis egy ugrással. Aki az elõzõvel próbálkozik, az beleesik, s aztán ott siránkozhat lent. És errõl a lentrõl meg az jutott eszembe, hogy az ott lent a kifogások völgye. No, ez sem a megfelelõ tartózkodási hely. Ha már nem vettünk elég lendületet és bátorságot, hogy egybõl átugorjuk az árkunkat, akkor már az is sokkal jobb, ha valahogy kimászunk belõle, minthogy a kifogások völgyében tengetnénk a napjainkat. Nos, a cica tudta mit akar, lendületet vett, ugrott, és ment a maga útján tovább.