Az iskola olyan, mint...

Milyen? Milyen lehetne? Milyennek kellene lennie? Mi szerint - ki szerint milyennek? Hogyan lehetne olyan? Lehetne-e olyan? Nos, ilyesmirõl agyalunk mostanában. Az álomiskoláról. Igazából errõl huszonkét éve kezdem el elõször gondolkodni. Az egész úgy kezdõdött, hogy kaptunk egy levágott kacsát, ami sem felbontva sem rendesen megkopasztva nem volt. Ott álltam fölötte a mosogató elõtt, és a saját életképességemen gondolkoztam... Aztán ebbõl sok minden lett, de legelõször az az indíttatás, hogy fel kéne találni az álomiskolát. Majd múltak az évek, s voltak olyan pillanataim, amikor nem akartam, hogy közöm legyen ehhez az egészhez. De valahogy mindig úgy alakult, hogy még mindig van hozzá közöm. És újból és újból elõbukkan váratlanul - mint egy visszatérõ álom - a milyen is lenne az álomiskola kérdés. Nos, milyen lenne? Mostanában éppen vele agyalok errõl. Mert neki kell ezen agyalnia, nekem meg ez váratlanul és idõrõl idõre visszatérõ álmom.

Szerző: empszi  2010.11.03. 18:00 8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://empszi.blog.hu/api/trackback/id/tr655912921

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

skyppy 2010.11.04. 04:55:35

:-)) M valószínûleg meg kell csinálnod az álmod iskoláját.....addig nem szabadulsz tõle..:-)))

M 2010.11.04. 17:47:58

skyppy, még bármi lehet... :)

amerika24 2010.11.06. 09:22:18

...érdekes amit írsz...:o ...egy kacsatetem hogy függ össze az álomiskolával ? talán , hogy az a kacsa nem volt kész teljesen ?

M 2010.11.06. 11:35:03

amerika, nem úgy függ össze, hanem úgy, hogy úgy érzetem, hogy teljesen életképtelenre neveledtem fel. Anyám is dolgozott reggeltõl estig, csak hétvégén fõzött, egyébként napköziben ettünk, a szülõk meg üzemi konyhán. Úgy éreztem a saját példámon, hogy az iskola lehetne egyedül az a helyszín, ami valahogy tudná pótolni azoknak a dolgoknak a megtanítását, amit évszázadokig a család tanított, de most már megszakadt a lánc a legtöbb családban. Szóval nem tudtam, hogy is készítsek jó ételt a levágott kacsából. Ez volt a kiindulás. :)

amerika24 2010.11.07. 22:32:08

...értelek M...nagyon jó elgondolásnak találom... ...engem sem tanítottak , a szülõk tényleg mindig dolgoztak, s este már nem sok idõ jutott az ilyenre...mégis szerencsésnek érzem magam, mert késõbb mégis rám talált valaki, aki nagyon sok mindent megtanított a fõzésrõl... ...mindig azt szokta mondani, szeretne mindent átadni nekem...hogy ha õ nem lesz, én legyek õ...

M 2010.11.08. 05:47:09

Amerika, ez szép. Már én is megtanultam fõzni, bár még van mit fejlõdnöm. :) Lehet egy személyes kérdésem? Valahonnan úgy rémlik nekem, hogy valamelyik szülõm szülõföldjén élsz. Sokáig úgy gondoltam, hogy a Délvidéken. (Anya zentai születésû, ez Bácska), egy ideje meg az az érzésem, hogy felvidéki vagy. (Apám Taksonyfalván született, Galánta mellett, Pozsony megyében.)

M 2010.11.08. 17:18:36

Amerika, tele van a postaládád. :)

amerika24 2010.11.08. 18:16:25

...már töröltem...:)
süti beállítások módosítása