November 19. :)

Nos, kb. éppen most (18,45-kor) van 51 éve, hogy megláttam a napvilágot, vagyis a bajai kórház szülõszobájának lámpafényét. A (közösségi médiának) köszönhetõen ebben az évben rekord számú köszöntést kaptam. Annyira aranyosak voltak a kicsik meg a kicsit nagyobbak reggel az iskolában jöttek köszönteni. Az egészen kicsik is, akiket még nem is tanítok. No, ilyen eddig még nem volt. :) Hát persze, hogy jól esett. Minden egyes rám gondolás mosolyt csal a szívembe. Az ötödikesek is sorban álltak. Olyan kis aranyosak voltak, kaptam mindenféle csokit, csipszet ilyesmit. Pedig hamarosan összeakasztom velük a bajuszt minden aranyosságuk ellenére, mert egyre több panaszt hallok rájuk. De ma nem is gondolok erre. Inkább arra, hogy hányan írtak különbözõ csatornákon, kikkel irkáltam, kikkel beszéltem telefonon... :) Hazafelé esõs, napos, felhõs, kiderülõs idõ volt. És nagyon szép fénysugarak világították meg a gyûdi hegyet, a kedvenc helyemet. Ez van a képen, már amennyire látszik.