A tél elsõ támadását megúsztuk

Nézem, hallom, hogy támadott a tél a napokban. Hála Istennek, ebbõl kimaradtunk. Ma meg különösen szép idõ volt. Ami nagyon feltûnõ, hogy mennyire rövidek a napok. Terveztem, hogy lemegyek a patakhoz, de háromkor tudtam elindulni, s már majdnem este volt. Nem is voltam lent fél óránál tovább. Ez is annyira jó, hogy amíg a városban laktunk, addig az külön rákészülést igénylõ program volt, hogy kimenjünk egy kicsit a természetbe. S most itt vagyunk szó szerint száz méterre az erdõ szélétõl. S így fél órára is érdemes volt kimenni. Szedtem pár csipkebogyót, de nem olyan könnyû mesterség. Úgy belém kapaszkodott a vadrózsa, hogy gyõztem magam kiszabadítani. Meg a kezem is fázott rendesen. Érdekes volt az is, hogy a házak mellett még sáros volt az út, de lejjebb húsz méterrel már fagyott. Fõztem ma, de a fényképek nem lettek igazán jók. Nem tudom, hogy ezt hogyan oldom meg. De gyorsan kitalálok valamit.