Idõtlen idõ

Ez jutott eszembe a képrõl. Ezek római téglák a kertben. Majd kétezer évesek. És a karácsony is olyan idõtlen idõ. Valahogy olyan távolinak tûnik minden, ami elõtte volt, most meg valami légüres térben érzem magam egy kicsit. Valahogy nem merem igazán kinyitni a szemem, amikor túl sok az élmény. Úgy, mint amikor a félõsek becsukják a szemüket a moziban. De azért van elég érzékszervünk, hogy érzékeljük a dolgokat. Mert ha nagyon nézünk, akkor lehet, hogy éppen azért nem látunk. Ahogy nem tudtam meglátni az Ázsia és Európa határán lévõ követ. Pedig annyira akartam. Néha laza fókuszba kell venni a dolgokat, akkor jobban felfogjuk. Az õsemberest olvastam délután a mindenkorban játszódót. Talán attól is lett ilyen hangulatom. Amikor régen, amikor még moziba jártam, egy-egy film után is hasonló hangulatba tudtam kerülni. Amikor az ember még világosba bemegy a moziba, ott valami messze világba kalandozik, és õs öreg éjszaka van, amikor újból a megszokott utcára kilép. Ami mélyrõl jön annak mindig különös értelme van. Persze, néha értelmetlen, mert nem jó hozzá a hétköznapi térkép. :) Ilyesmi, mint amit ideírtam. :)