Tavasz a télben
Ez járt az eszemben ma, amikor kint sétálgattam a kertben, és lencsevégre kaptam ezt a madárkát. Tudom ám, hogy semmi értelme, hogy ilyen képeket csinálok, amin gyakorlatilag nem látszik semmi. De ha a terápiámra gondolok, akkor mindig felmentve érzem magam. Ma örültem a napsütésnek, annak, hogy ha csak homályosan is, de láttam a a Mecseket. És örültem a madarak zajongásának és ennek a messze ülõ madárnak. is. És megint elmondtam magamnak, hogy itt lenne az ideje megismeri a madarakat.
Most mondják éppen, hogy holnap napfogyatkozás lesz. Fel is idézték a '99-es napfogyatkozást. Arra jól emlékszem, bár itthon voltunk, is innen nem volt teljes, de mégis emlékezetes volt.
A fõzõs blogra felraktam a következõ részt. És céklás hússalátát csináltam, és egyszer ennek is felkerül a receptje és a képe.
No, és megvolt az év elsõ tanítási napja. Szünet után mindig kikészül a torkom. De hamarosan visszaszokik a napi több órás beszédhez.
A fõzõs:
