FÍF

Azaz fõztem, írtam, fényképeztem. Bár nem feltétlenül ebben a sorrendben. Reggel megírtam a februári EK cikket, aztán fõztem egy csomót. Szerénytelenül hangzik de muszáj mondanom, hogy naaagyon jók lettek. Majd leírom alkalomadtán a fõzõsben. De már az EK-ra is kellenek receptek. Ez a kacsa a párolt káposztával..., hát igen. Meg a fõtt marha a tormás tarlórépával..., hát az is, meg volt még más is, de azt már túlzás lenne itt felsorolni. A tarlórépa a nagy kedvencem mostanság. Nem is értem, hogy miért nem elterjedtebb. Persze, régen az volt, aztán meg fõként az állatokat etették vele. De már azt érzékelem, hogy divatja lesz még ennek. No, de ha nem lesz, engem az is hidegen hagy. A lényeg, hogy egy mislenyi család árulja a csarnokban. Tõlük szoktam venni... Aztán persze írtam fõzés után is. Úgyhogy ma jóval túl vagyok a 10.000 leütésen. Pedig ennyire vagyok hitelesítve. Tehát: megyek csicsikálni. Holnap jövök! jó éjszakát!