Dr. Lukács Liza levele nekem 2011. január 13-án.
Kedves Gyöngyi!
Pár napja figyelemmel kísérem a fõzõs blogodat és megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy a könyvem tematikája kezd erõteljesen visszaköszönni rajta (ld: evés közben csak egyél - ez szó szerint szerepel a könyvben, a motiváció témaköre, a testi és a pszichés éhség elkülönítése).
Még akkor is, ha Te ezeket tovább gondolod és kiegészíted saját véleményeddel, meglátásaiddal, akkor is jelölnöd kellene a forrást, ahonnan ezek a gondolataid származnak. A plágiumnak több szintje van és nem csak a szószerinti idézés számít annak, hanem a gondolatok átvétele is.
A fentiekre tekintettel arra kérlek, hogy amennyiben a könyvem által formált gondolataidat szeretnéd közzétenni, akkor jelöld meg a forrást. Illetve, ha tájékoztatsz, hogy a saját könyvedben vagy korábbi írásaidban hol szerepelnek hasonló témák, akkor az úgy rendben van, ellenkezõ esetben sajnos szerzõi jogokat sértesz.
Üdvözlettel:
Lukács Liza
Az én válaszom dr. Lukács Lizának 2011. jan. 13-án.
Kedves Liza!
Most nagyon megdöbbentem ezen a leveleden. Ismered a könyvemet, az írásaimat, gondolataimat soha nem titkoltam. A könyvemben is feltüntettem, hogy hatottak rám az írásaid. A könyvednek nagyon örültem, s megtiszteltetésnek vettem, hogy küldtél nekem egy példányt belõle. A rendelkezésemre álló csatornáim hirdettem, hogy megjelent.
Nagyon sokat írtam már az interneten is és nyomtatásban is, nyomon lehet követni a dátumokat.
A testi éhség és a pszichés éhség elkülönítésérõl a 2009-ben tartott erdélyi táborban beszéltem elõször. Erre több tanúm van. Szerintem a honlapomon vagy valahol máshol az interneten is fenn van egy írásom ebben a témakörben sokkal régebbrõl, mint a könyved megjelenése. De lehet, hogy máshova írtam. Nem jegyzem meg, hogy mit hova írok, mert nincs szükségem publikációs jegyzékre. Sem dicsõségre, sem semmi olyanra, ami miatt listáznom, dokumentálnom kéne a mondataimat. (Vagyis egészen eddig ezt hittem.)
Már az ismeretségünk kezdetén feltûnt mindkettõnknek, hogy "hasonló rugóra jár az agyunk". (A mindkettõnket onnan veszem, hogy azt írtad, hogy a Máshogy elõtt benned is felmerült a pszichowellness cím.) Én ezt csodálattal vettem tudomásul, és csak pozitív érzéseket szült, nagy szimpátiával gondoltam rád.
Semmi érdekem nem fûzõdik ahhoz, hogy a te eredményeidet, gondolataidat ez enyémeknek tüntessem fel. Miért tennék ilyesmit? Mi hasznom származna belõle? Miért lenne rá szükségem?
Éppen ma reggel gondoltam arra, hogy nagyon szeretnék veled beszélni, mert van egy elméletem, és szerettem volna megkérdezni tõled, hogy van-e ennek az elképzelésnek már a kutatásban anyaga, te mit gondolsz róla, mit mutatnak a tapasztalataid?
Én nem vagyok pszichológus. Tanár vagyok. Közel harminc éve. Sokat foglalkoztam az emberi viselkedéssel, a változás természetével. Nincsenek tudományos kutatásaim, se tudósi ambícióm. Viszont rengeteg tapasztalatom van.
Amikor elõször írtam neked, azért tettem, mert arra gondoltam, hogy a te elméleti tudásod az én átélt tapasztalataimmal nagyon hasznos tudásanyagot adnának ki, de megértettem, hogy te más irányban vagy elkötelezett,
A könyved mostanában jelent meg. Most bevallom, hogy eddig csak átfutni volt idõm. Lehet, hogy szerepel benne az általad említett mondat. Lehet, hogy így szó szerint megragadt bennem, ahogy átlapoztam a könyvet. De hogy ez az én gondolatom (is!?), az biztos. Azért ez a gondolat nem akkora találmány, valljuk be. :) A józan paraszti észen kívül nem kell más hozzá.
Gondolom, eléggé egyértelmû, hogy amikor valaki végigmegy egy folyamaton, nincs szüksége arra, hogy az élményeirõl más valakit idézzen...
Mit is mondhatnék még?
Most itt ülök a gép elõtt, írom ezeket a sorokat, remeg a kezem, és nem értem (a kézremegést sem meg a levelet sem). Nem értem. Mindig szeretettel és tisztelettel gondoltam rád. Igen, nekem is szemet szúrt, hogy te is beszélsz a pszichés éhségrõl. Ezt még nem hallottam így mástól. Viszont én már nagyon sok helyen elmondtam. Mint az evés közben csak együnk gondolatot is. És a többit is, amit leírok. Miért? Miért? Miért lenne szükségem más tollával ékeskedni? Miért ne mondanám meg, ha egy gondolatot átvettem valakitõl? De ebben a témában miért is kéne nekem más gondolata? Tavasszal lesz öt éve, hogy naponta több órát gondolkozom ezekrõl a dolgokról. Csak rájöttem már ennyi idõ alatt egy-két dologra?
És miért? Miért feltételezel ilyesmit rólam?
2006-ban kezdtem írni a könyvem. 2008-ban jelent meg. Azóta egy csomó beszélgetésen vettem részt, a könyv kapcsán. Nem egy ilyen alkalomról sajtóhíradás is volt, tehát dátummal is bizonyítani tudom. (De miért is kéne nekem bizonyítanom az ártatlanságomat?) Sok-sok órát beszéltem már mindarról, amit mostanában a blogban leírok. Délután, amikor hazajövök az iskolából, megírok egy-egy egy bejegyzést. Eléggé életszerûtlen lenne, ha egy halom könyvben lapozgatva ollóznám össze a dolgokat naponta. No, meg nem kis szellemi teljesítmény lenne ez. De ha meg akkora szellemi kapacitásom van, akkor minek ollózni?...
Áh, de még a végén magyarázkodni kezdek...
Tudod, Liza, én elmúltam ötvenéves. Jártam a halál torkában, visszajöttem, eléggé átértékelõdnek a dolgok bizonyos élmények után.
... de most miért is erõlködök, hogy az ártatlanságomat bizonygassam?
Tudod, Liza, az ember már ilyen idõs korára sok mindenen átmegy. Így volt ez velem is. Megvádoltak már dolgokkal az életem során (jegyzõkönyv is van róla :) ) - épp úgy alaptalanul, mint ahogy ennek a vádnak az árnyéka rám vetül. Akkor is azt mondtam, amit most mondok:
Nem azért nem hazudok (most itt "lopok"), mert félek tõled XY (= az ember neve, akinek mondtam), hanem azért, mert én az Istennek tartozom elszámolással.
Kedves Liza, azt vallom, hogy azért vagyunk a világon, hogy mindannyian örömünket leljük benne.És csak olyasmit érdemes csinálni, amitõl szebb lesz a világ. És azt is vallom, hogy ez a világ úgy van megteremtve, hogy mindenkinek helye van benne. És mindenki csak önmaga lehet, és senki más. És nem is kell másnak lennie, mert ha nem lenne önmaga, szegényebb lenne vele a világ. És azt is gondolom, hogy nem lenne fényesebb körülöttünk a világ, ha elvennénk a másik ember lámpáját, és azzal kezdenénk világítani. Attól viszont fényesebb lesz, ha a a másik lámpáját meghagyjuk, és mellette meggyújtjuk a saját gyertyánkat.
Igaz, hogy egy kis faluban vagyok tanár. De éppen elég ember ismer, ismerik a gondolataimat, melyeket nem csak az utóbbi hónapokban kezdtem el hirdetni, hogy elég tanúm legyen, hogy a gondolataim a sajátjaim.
Írom ezeket a sorokat, és azon jár az eszem, hogy miért történik mindez. Gondoltam rá, hogy ha elkezd nevem lenni ezen a területen, akkor érnek majd támadások, hiszen ez egy nagyon piacérzékeny terület. De nem hiszem, hogy veszélyeztetném bárki üzleti érdekeit. Attól, hogy én mondom, amit mondok, még nem lesz kevesebb vevõjük azoknak, akik eddig ezen a piacon voltak.
Sõt, azt gondolom, hogy a hasonló témában tevékenykedõk hatékony együttmûködése nyertes-nyertes pozíciókat tud létrehozni. Lásd pl. aranymûvesek utcája.
Egyszer egy bulvárújság azt akarta kihozni belõlem, hogy mondjak rosszat a fogyókúraipar jelentõs szereplõirõl. Azt mondtam neki - mert tényleg ezt is gondolom -, hogy nyilván õk is jót akarnak. Õk úgy látják jónak azt a jót tenni, én meg így. És ezt most is így gondolom. Az elhízás kérdéskörében akkora a baj, hogy sokkal nagyobb szükség lenne rá, hogy a segíteni vágyók egymást támogatva minél hatékonyabb eredményeket érjenek el.
Tényleg szegényebb lettem azzal az álommal, hogy mi valaha együtt fogunk dolgozni?
Mindenesetre azt kijelenthetem, hogy ha bármelyik írásomban a gondolataidat szó szerint vagy tartalom szerint idézni fogom, biztosan megjelölöm hogy tõled származott a gondolat.
Üdvözlettel: Bányai Gyöngyi
U.i.
Kedves Liza, úgy gondolom, hogy nem akartál megbántani, miért is tennél ilyent?
Dr. Lukács Liza levele nekem 2011. január 14.
Kedves Gyöngyi!
Véleményem szerint a szerzõi jogaim védelme nem a másik megbántása, ha Te annak veszed, akkor sajnos, nem érted mirõl van szó. Ugyancsak igaz rá, hogy független a személyeskedéstõl vagy a nagyvonalúságtól is. A személyes véleményemet nem mondtam/mondom el, mert nem az a célom, hogy megbántsalak. A célom továbbra is a szerzõi jogaim védelme és tiszteletben tartatása.
Furcsának találom, hogy az általad már évek óta itt-ott hangoztatott témák addig nem, hanem a könyvem megjelenése és "átlapozása" után kerülnek fel sorban a blogodra. Hogy Te hogyan milyen módon és formában tárod mások elé a gondolataidat az egészen addig egyéni döntés kérdése, amíg nem tévedsz a publikációk terepére - az Internet is ilyen. Ebben az esetben, viszont az adott területre vonatkozó szabályokat Neked és mindenki másnak is be kell tartania - ilyenek például az idézés feltételei, a forrás megjelölése. Javaslom, hogy ennek nézz utána. Tudod, ha valaki mondjuk úgy dönt, hogy vonattal utazik, akkor is meg kell váltania a jegyet, ha neki errõl történetesen más a véleménye és azt gondolja, mekkora pitiánerség ezért pénzt kérni.
Én nem kívánok mindenféle személyes dologgal, életkorral, halállal, önérzettel érvelni. Mindig is az volt a véleményem, hogy azért, mert valaki lefogyott vagy meggyógyult vmilyen betegségbõl még nem válik adott terület szakértõjévé. Megjegyzem, azért, mert én nem kérkedek azzal úton-útfélen, hogy milyen evési problémáim voltak (mint annyian ezen a területen) és mennyit fogytam le, az még nem jelenti azt, hogy nekem ilyen személyes tapasztalataim nincsenek és pusztán elméleti szakember lennék... A továbbiakban sem kívánok ilyen módon "hitelt" szerezni magamnak. Aki beszél velem vagy olvassa az írásaimat az tudja mit tudok és átjön, hogy nem könyvbõl olvastam.
Tekintettel arra, hogy - bár rengeteg dologgal nem értek egyet, amiket leírsz - tisztelem a belé fektetett munkádat, éppen ezért azt javaslom, hogy elsõ lépésben rendezzük békésen, a jogi út bevonása nélkül a dolgot.
Három témával van problémám, amelyeket az elõzõ levelemben is jelöltem. Hogy ne legyen ez számodra kellemetlen, ezért csupán annyit kérek, hogy forrásként tüntesd fel a könyvemet, illetve tegyél rá utalást, és nem azt, hogy töröld ezeket a bejegyzéseidet.
Sajnos viszont, amennyiben a továbbiakban újabb, a könyvbõl vett témák megjelennek a honlapodon és nem tudod lehivatkozni HITELT ÉRDEMLÕEN, megfelelõ publikációs háttérrel (az, hogy valakinek egyszer beszéltél róla, az nem számít annak), hogy ezek saját gondolataid, jelezni fogom a tárhelyszolgáltatónak a szerzõi jogsértést és kérem a teljes tartalom eltávolítását.
Üdvözlettel:
Lukács Liza
Válaszom dr. Lukács Liza fenti levelére: 2011. január 14.
Azért nem vagy te ennyire fontos nekem :). Remélem, egyszer lesz komolyabb dolgod is annál, mint hogy hasonló félmondatokat keress az írásaimban.
Szeretettel:
Gyöngyi
