A szürkén túl

Mégsem volt annyira ronda idõ? Ma alig fényképeztem. Víznapoztam, nem fõztem. Kocsival jöttem mentem, mert így alakult, és nem tiltakoztam, mert nagyon hideg volt, és víznapkor különben is még annál is jobban fázom, mint egyébként. Úgy láttam egész nap, hogy reménytelenül szürke az idõ. Aztán mézem a képeket, és látom a rózsaszínt az égen. Nos? :)

Itt voltak KE ismerõsei. Elengedtem kicsit az agymenésem, talán udvariatlanul is. De nagyon élveztem, hogy azt mondom mindenféle öncenzúra nélkül, ami a nyelvemre jön. Olyan érzésem volt, mint amikor leülök írni, és fogalmam sincs az elsõ betûnél, hogy mi lesz belõle, csak kíváncsian figyelem a megszületõ mondataimat. Elég jól elvagyok magammal. :)

Tényleg nagyon jólesett, hogy nem mentem bele a régi csapdába, hogy valakinek a kedvéért olyan áldozatot hozzak, ami nem az én utam része. Bár végül minden az utunk részévé válik. De én már nem akarok kitérõket. Én már csak azt akarom mondani, amit mondani akarok. Ez ér nekem a legtöbbet. Meg az alvás. :) :) :)